Az év elején megfogadott célok közül az egyik az volt, hogy idén megtanulok vezetni és megcsinálom a jogsit. Az utóbbi néhány hétben egyre többször kerültem olyan szituációba, ahol nagyon jól jött volna, ha tudok vezetni. Egyszerűen, mert praktikus. Viszont eddig voltak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. 

Mivel a 2019-re választott szavam a vakmerő, ezért úgy gondoltam, ez magában foglalja egy nagyon régi félelmem leküzdését is. A vezetés ugyanis számomra egy félelem. De nem csak maga a vezetés, hanem az autóval való közlekedés. Ennek oka pedig még 2013-ra nyúlik vissza.

2013 októberének egyik átlagos szombatján hazafelé tartottunk a családdal. Tisztán emlékszem, azon gondolkoztam a kocsiban ülve, hogy aznap este milyen filmet nézzünk a tesómmal közösen...."félig aludtam, egyre csúsztam lefelé az ülésen. Olyan hirtelen történt az egész. Egyszer csak megjelent egy mások autó, jött szembe. Azt hittem, csak előz, majd visszamegy a saját sávjába. Nem ment. Frontális karambol. Olaj szag. Mentőautó. Sziréna hang. Tűzoltók. Bámuló emberek a melletünk elhaladó kocsikból. Sírás. Hallom, hogy csörög egy telefon, de képtelen vagyok megmozdulni."

Hát ez az oka. Azóta már eltelt jó pár év és szépen lassan érzem, hogy javul a helyzet. Utána még hónapokig nem mertem elől ülni. Azóta is szinte minden kanyarodásnál kapaszkodok. Automatikusan. És minden neccesebb helyzetnél előjön az összes rossz emlék.

De úgy vagyok vele, hogy nem lehet így élni. Állandó rettegésben. Kiszolgáltatva. Al Ghaoui Hesna: Félj bátran című könyvében olvastam ezt a mondatot, amely azóta is mindig erővel tölt fel ilyen helyzetekben:

"Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudom kikerülni - akkor viszont miért ne éljem úgy az életemet, hogy azt teszem, amit szeretnék?"

MIT GONDOLTOK?

MÁRTI

Bármennyire is próbálkozom védekezni ellene, valahogy januárra mindig kimerül a szervezetem. A mesterséges vitaminok nem képesek pótolni azt, amit egy friss és zamatos gyülmölcs kínál. És hiába öltözöm fel rétegesen, járok rendszeresen sportolni. Egyszerűen elfáradok.

Most, hogy szerencsésen végeztem az  összes vizsgámmal, úgy döntöttem, ez a néhány hét a pihenésről fog szólni. Nem sietek sehova, hagyom, hogy azt tegyem, amihez tényleg kedvem van. Olvasok, vagy egész nap csak filmeket nézek. Mert a pörgős időszak után igenis kell, hogy tudjunk megállni és megpihenni. Új energiát és motivációt szerezni az év további részéhez. 

Tökéletes relax

Nekem valahogy ha fürdőbe megyek, akkor mindig olyan relax érzésem van. Ahogy ellazul a testem, végre nem fázom és képes vagyok teljesen kikapcsolni. Nem foglalkozom gondokkal vagy problémákkal. Utána jól esik még egy kis szauna is. Vagy egy masszázs. Befelé figyelés. És ez nem önzés. Hanem törődés. Magunkkal.

Lusta napok

Az énidő, mint fogalom végigsöpört a világhálón. Hirtelen mindenki rájött, hogy nem is olyan rossz gondolat ez, végre a társadalom is elfogadóbbá vált ezzel kapcsolatban. Nem véletlenül. Tényleg szükségünk van rá, hogy rendesen kialudjuk magunkat, és azt tegyük, ami jól esik. Attól függetlenül, hogy ez az ágyban fekvés, kirándulás, festés, főzés, edzés...ki mire vágyik.

Utazás

A világ körül című posztomban hosszan kifejtettem már, miért is vagyok a télen melegebb helyre való utazás híve. Van egy applikáció a telefonomon, Big Day Lite a neve, ahová beírod az úticélt és az időpontot és visszaszámol, hogy mennyi van még az indulásig. Minden nap megnézem, mintha nem egyesével telnének a napok. De ahogy egyre kevesebb van már hátra, úgy vagyok egyre izgatottabb!

TI HOGY PIHENTEK TÉLEN?

MÁRTI

Pozitív személyiségként bármennyire is örülnék, ha csak vidám időszakokból állna az életem, sajnos kénytelen vagyok elfogadni, hogy ez nincs így. Bizony előfordul, akárhogy próbálkozunk szembe kerülünk a rosszkedvvel. Nincs is ezzel semmi gond, utána jöhet egy újabb csodás periódus. De mi van, ha nem akar szűnni? Ha nem tudsz ellene mit tenni?

Talán most azt hiszed, egyedül vagy ezzel, pedig nem. Nem tudom, ennek örülsz-e vagy sem, de nekem elhiheted, hogy mindannyiunkkal megesik néha, hogy akaratunk és próbálkozásaink ellenére, lehangoltak vagyunk. Ha ez ellen szeretnénk tenni valamit, fel kell tárnunk pontosan az okát. Ez jó esetben sikerül. Rossz esetben pedig vagy nem, vagy hiába jöttünk rá, mi áll a lehangoltságunk háttérben, ez mégsem lendít minket előre.

Mert van az a szint. Amikor nem. Mikor nem segít semmi. Se a csönd, se a zaj. Se magány, se társaság. Se könyv, se film, se mozgás, se pihenés, se zene, se étel. Se alvás, se nem alvás, se nevetés, se sírás.

Bizony van ilyen. Kilátástalannak tűnik, s talán már az se biztat, hogy egyszer majd vége lesz. Mert vége lesz. Ilyenkor egyszerűen nincs mit tenni, csak át kell magunkat adni az érzésnek.

Elfogadni. Engedni, hogy rossz legyen. Egy kicsit.

(De ne sokat. Ha három, négy, öt napon belül nem akar múlni, próbálkozz ismét a fent felsoroltak közül valamelyikkel.)

VELETEK IS MEGESETT MÁR? TI MIT TESZTEK ILYENKOR?

MÁRTI

Itt most nem arról lesz szó, hogy tanulni fontos és muszáj ahhoz, hogy életben maradjunk. Nem kívánom senkinek sem az anyukája, sem pedig a tanára szerepét átvenni. Én magam is egész eddigi életemben olyan voltam, aki tiltakozott a tanulás ellen. Mert utáltam, nem tagadom. Mégis, tanultam ebből valami fontosat.

Az elmúlt tizenkét év, amit a közoktatásban tölöttem, kínszenvedés volt számomra. Sosem szerettem iskolába járni, sem pedig tanulni. Ez már első osztály legelső napján meglátszott, mikor az évnyitó után az iskolaudvaron bőgtem, hogy haza akarok menni. Később a vasárnap esték teltek mindig szenvedéssel a másnapi iskola miatt.

Az áttörést az egyetem hozta el. Eddig nem hittem, de mostmár teljes mértékben én is vallom, hogy sokkal egyszerűbb és könyebb úgy tanulni, ha érdekel az anyag. Hiszen ha leköt az, amiről olvasol, utánanézel és sokkal kevésbé érzed kényszernek az egész folyamatot.

Még az egyik első órámon hangzott el az LLL, vagyis a Life Long Learning. Az élet hosszig tartó tanulás ma már annyira alapvető. Hiába reménykedtünk benne ha végre leérettségizünk vagy lediplomázunk, vége mindennek. NEM! Koránt sem fejeződik be semmi. Folyamatos tanulásba vagyunk nap mint nap, még akkor is, amikor ez fel sem tűnik nekünk.

Keress valamit, ami érdekel és fordíts rá eneriát szabadidőben! Fotózás, nyelvtanulás, főzés, bármi, ami által fejlődsz, mégis kikapcsolódásnak éled meg.

Légy nyitott az új iránt! Hiába nem szereted a matekot, annyi különböző téma és feladatípus tartozik bele, ha jól állsz hozzá, biztos találsz olyat, ami tetszik.

Tanulj csoportban! Ketten, hárman sokkal izgalmasabb és az anyaggal is könnyebb haladni.

Fontosak a módszerek! Ki kell tapasztalni, hogy te csöndben vagy zajban, egyedül vagy csoportban, írott vagy nyomtatott jegyzetből tudsz hatékonyabban tanulni. 

TI HOGY ÁLLTOK HOZZÁ A TANULÁSHOZ? 

MÁRTI

Képmutatés lenne azt írni, hogy én is csak és kizárólag blogokat olvasok, soha rá sem nézek egyetlen videóra sem. Többek között azért is, mert 54 (megnéztem) csatornának vagyok én is a feliratkozója és rendszeres követője. Ezenkívül fontosnak tartom még előre tisztázni azt is, hogy ezeket mint felhasználó, és nem mint készítő írom le. Ebben a posztban a befogadás szempontjából tekintem át a dolgokat.

100% koncentráció

Ha egy blogbejegyzést olvasol, kénytelen vagy odakoncentálni. Persze lehet, hogy nem teljes mértékben, biztosan veled is előfordult már, hogy harmadszorra olvastál el egy mondatot, mert közben teljesen máshol jártak a gondolataid. De feltűnt, hiszen nem tudtál rendesen haladni utána. Ám ez egy videó nézése közben nem tűnik fel ennyire egyértelműen.

Mások gondolatai előtted elevenednek meg

Nem a tucat, semmitmondó, többnyire kettő perc alatt átfutható cikkekről beszélek. Hanem olyan személyes blogokról, amiken látszik, hogy mennyi munka, kreativitás és komoly tudás áll a hátttérben. Mintha egy személyre szóló levelet olvasnál, amelyre manapság már igen ritkán adódik alkalma az embernek.

Mire emlékszel?

Ahogy már fent is említettem, a koncentráció fontos szerepet játszik egy tartalom befogadásánál. Az, hogy mennyire figyelsz oda, befolyásolja, hogy később mire emlékszel az elmondottak vagy éppen leírtak közül. Sokan azért használnak kiemeléseket, kulcsszavakat. Így talán nagyobb az esély rá, hogy megmarad benned, mintha csak egyszer hallottad volna. Ezenkívül olvasás közben nagyobb az esély rá, hogy te jutsz következtetésre és kevésbé befolyásol a készítő, mintha valaki egészen konkrétan kimondta volna neked a saját gondolatait.

TI MILYEN GYAKRAN OLVASTOK BLOGOKAT?

MÁRTI

Aki régebb óta követ azt tudja, hogy az utazásaimről szoktam mesélni többnyire rövid beszámolók formájában. Az utóbbi néhány év úgy alakult, hogy viszonylag kevés külföldi útra került sor, de azért így is voltam Németországban, Ausztriában több helyen is, illetve Prágát is megnéztem magamnak. Éppen ezért lett az egyik célom 2019-re a több utazás.

Félreértés ne essék, beföldön is nagyon szeretek utazni. 2018-ban voltam például a Balatonnál, Pannonhalmán, Esztergomban, Szentendrén, és Hollókőn is. Külföldön viszont egyáltalán nem és bevallom hiányzik az, hogy új országokat fedezzek fel. Bár sok előnye van az itthoni utazásnak, viszonylag rövid idő alatt el lehet jutni a kiszemelt városba, és talán olcsobban is jövünk ki, mégis egy küldöldi út teljesen más. Új ország, új nyelv, új kultúra. 

Télen a takaró alatt fekve gyakran irigykedve nézem azokat az embereket akik az Instagramon posztolják, hogy most épp melyik déli országban süttetik a hasukat. Évekkel ezelőtt januárban voltam Madeirán, ahol szinte egész évben 15-20 fok körül van a hőmérséklet. Imádtam, hogy míg itthon hatalmas hó és fagy volt, ott napsütés és pálmafák. Éppen ezért jött az ötlet még valamikor ősz elején, hogy valamelyik téli hónapban induljunk útnak.

Az egyetemista létből adódó szabadabb időbeosztás szerencsére sokkal inkább teszi lehetővé az év közbeni nyaralást, mint gimnázium alatt. Természetesen akkor is meg lehet oldani, szünetekben vagy hosszúhétvégéken. Persze így is sok szervezést igényel.

TIPP: Érdemes jó előre megtervezni és lefoglalni a szállást, belépőket és a repjegyet is, hiszen így jóval olcsóbb.

Ezentúl igyekszem nem csak egy beszámoló posztot írni az adott helyről, persze azt is, hogy valamennyire át tudjam nektek adni a hangulatot vele. De tervezek többféle, különböző tematikájú bejegyzést, ami talán hasznos lehet számotokra.

TI SZERETTEK UTAZNI?

MÁRTI