Egészen néhány órával ezelőtti meg voltam győződve róla, hogy ez a bejegyzés idén nem készül el. Ennek az okáról többek között az előző posztban olvashattok. Annak ellenére, hogy nem terveztem erről írni, az ilyenkor szokásos évösszegzés és a következő év megtervezése természetesen nem maradt…
Bár nem szeretem ezt a blogot naplónak titulálni, egy kicsit mégis olyan. Hiszen az életem fontos eseményit, többé kevésbé követi. Éppen ezért vissza lehet keresni korábbi évek élményeit, emlékeit, tapasztalatait. Az év végi kiértékelés az egyik kedvencem ezek közül. Őrülten érdekes látni, milyen…
Arra gondoltam, hogy idén nem írom meg a szokásos évösszegző bejegyzésemet. Egyrészt, mert bár jól esik visszatekinteni, valahogy nem tükrözi igazán azt, ami történt velem ezalatt a 365 nap alatt. Másrészt pedig ez az év korántsem mondhtaó szokásosnak, így nem lenne méltó lezárása egy ilyen…
Szerettelek. Tanítottál, akadályok elé állítottál, kiléptettél a komfortzónámból. Csodás embereket sodortál az utamba, varázslatos nyarat adtál nekem, hagytad hogy elessek, elbukjak és megtanuljak felállni a padlóról. Hálás vagyok neked. Hálás vagyok, mert ha te nem lettél volna, most nem lennék az…
Szeretem ezt az időszakot. Jól esik végiggondolni az elmúlóban lévő évre. Felidézni az emlékeket, az élményeket, az érzéseket. Mert volt belőlük bőven...
Ez volt az első év, hogy...
...szervező voltam egy Sajtófesztiválon.
...bizonyítványt kaptam a középiskolában.
...eljutottam…