A naplót tartom az egyik legőszintébb műfajnak. Őszinte, kendőzetlen igazságokat rejt. Olyat tud, amit senki más. Pontosan azért, mert a naplót magunknak írjuk. Nem azért, mert kell és nem úgy, hogy közben észben tartjuk azt, hogy valaki olvasni fogja. Úgy telnek meg benne az oldalak, hogy közben…
Aggasztó a helyzet, ami jelenleg a világban folyik. Ugyanakkor be kell vallanom, a koronavírus járványnak igenis vannak pozitív hozadékai is.
Miután úgy döntöttem, - hosszú vívódás után -, hogy több okból is ésszerűbb, ha hazajövök vidékre, másnap a kormány bezáratta az összes egyetemet. Szeretném…
A legőszintébben hiszek abban, hogy nem lehet mindig jó. Nem tudunk állandóan pörögni és folyamatosan boldognak lenni. Bármennyire is szeretjük ezt az állapotot (mutatni a világ felé), egy idő után elmúlik. Néha eső kell ahhoz, hogy utána süssön a nap.
Szeretem magam azzal nyugtatni ilyenkor,…
Néhány éve robbanásszerűen tört be az énidő fogalma az emberek életébe. Akkor nem értettem teljesen, miért is ilyen fontos. Úgy hittem, ez is csak egy hirtelen felkapott trend, ami idővel elmúlik majd. Nem gondoltam volna, hogy egyszer majd nekem is tudatosan kell énidőt terveznem.
Ijesztő, még…
Bevallom, úgy érzem, még sokkal hamarabb eltelt a nyár, mint szokott. Ez nyilván abból is adódik, hogy állandóan mentem, barátokkal találkoztam, utaztam, dolgoztam, vezetni jártam, néha pedig kisebb kényszerpihenők alkalmával eszméltem fel, hogy telik az idő. Jó látni, mennyi mindent éltem meg…
Napok óta azon gondolkodom, hogy mivel töltöttem az elmúlt két hónapot. Próbálom visszaidézni a programokat, lapozgatom a naptárat, hogy valaki segítsen, árulja el, hova tűnt az idő. Ez a kettő hónap. Pontosan 8 hét, 56 nap. Fogalmam sincs, mi történt.
Nem tudom. De azt igen, hogy lassítanom kell. …