Pozitív személyiségként bármennyire is örülnék, ha csak vidám időszakokból állna az életem, sajnos kénytelen vagyok elfogadni, hogy ez nincs így. Bizony előfordul, akárhogy próbálkozunk szembe kerülünk a rosszkedvvel. Nincs is ezzel semmi gond, utána jöhet egy újabb csodás periódus. De mi van, ha nem akar szűnni? Ha nem tudsz ellene mit tenni?

Talán most azt hiszed, egyedül vagy ezzel, pedig nem. Nem tudom, ennek örülsz-e vagy sem, de nekem elhiheted, hogy mindannyiunkkal megesik néha, hogy akaratunk és próbálkozásaink ellenére, lehangoltak vagyunk. Ha ez ellen szeretnénk tenni valamit, fel kell tárnunk pontosan az okát. Ez jó esetben sikerül. Rossz esetben pedig vagy nem, vagy hiába jöttünk rá, mi áll a lehangoltságunk háttérben, ez mégsem lendít minket előre.

Mert van az a szint. Amikor nem. Mikor nem segít semmi. Se a csönd, se a zaj. Se magány, se társaság. Se könyv, se film, se mozgás, se pihenés, se zene, se étel. Se alvás, se nem alvás, se nevetés, se sírás.

Bizony van ilyen. Kilátástalannak tűnik, s talán már az se biztat, hogy egyszer majd vége lesz. Mert vége lesz. Ilyenkor egyszerűen nincs mit tenni, csak át kell magunkat adni az érzésnek.

Elfogadni. Engedni, hogy rossz legyen. Egy kicsit.

(De ne sokat. Ha három, négy, öt napon belül nem akar múlni, próbálkozz ismét a fent felsoroltak közül valamelyikkel.)

VELETEK IS MEGESETT MÁR? TI MIT TESZTEK ILYENKOR?

MÁRTI