Hiszek benne, hogy mindig van hova fejlődni. Csodásnak tartom, hogy önmagunktól teljesen függetlenül megvan bennünk az a képesség, hogy fejlődjünk. Szintet lépjünk, eljussunk egyről a kettőre. És nem számít, hogy ez a munkádban van, vagy mindig új és új hobbit találsz magadnak. A lényeg, hogy tanulsz, s általa több lehetsz.

Az egyik első egyetemi előadásom a Life Long Learningről szólt. Hiába hagyjuk abba az iskolába járást, hiába nem ülünk már többet be a padba, a tanulást mégsem fejezzük be sohasem. Hiszen mindig van hova fejlődni. Mindig lehet új területet találni, amiben még nem vagyunk olyan jók. Ahol megvan a lehetőség: hogy jobbak lehessünk.

Igazából nem függ kortól vagy nemtől. A rászánt idő, a belefektetett energia és a legfontosabb: a megfelelő érdeklődés az, amely előre vihet bennünket.

Nekem is rengeteg tervem van, hogy milyen területeken szeretnék javulni. Ám mégis ami leginkább foglalkoztat, az maga az ember. A bennünk lezajló folyamatok, a viselkedésünknek az okai. Gondolatok halmaza, melyek csak úgy a semmiből ránk törnek. Miért érezzük azt, amit? Hogyan vagyunk képesek bizonyos szituációkat megoldani? Egyszóval önmagunk.

Azért is szeretek olvasni, mert minden könyvben találok legalább egy, de inkább több olyan mondatot, amiről úgy érzem, na ez pontosan nekem szól. És itt most nem kell kifejezetten önsegítő könyvekre gondolni. Azokat is szívesen olvasom, szeretem látni, mások hogyan élték meg a saját problámáikat, s mik azok a módszerek, melyek nekik beváltak. Éppen ezért szerintem ha már megvan bennünk a képesség és előttünk a lehetőség, kötelességünk élni vele. Vagyis alkotni, tanulni, gyakorolni, megérteni magunknak és megmutatni a világnak.

MÁRTI