Ha konkretizálni szeretném ezt az érzést, egyszerűen csak magam elé képzelem. Ilynekor egy nagy, szabálytalan alakú teremtményt látok. Először sárga, majd zöld, a színe folyamatosan változik. Az arca pedig - mert, hogy az is van neki, - szomorú. Az örök rosszkedv és frusztráció börtönében…

"Mikor ideges vagyok, vajon milyen lehet az arcom? Talán egyszer önmagammal kéne összevesznem, hogy ezt megnézzhessem."     Nevetségesen érzem magam. Panaszkodok össze meg vissza, ide és oda. Vagy mégsem...inkább magamban tartom mindazt, ami zavar, amit nem akarok elárulni. Azt, amit nem merek…