Itt most nem arról lesz szó, hogy tanulni fontos és muszáj ahhoz, hogy életben maradjunk. Nem kívánom senkinek sem az anyukája, sem pedig a tanára szerepét átvenni. Én magam is egész eddigi életemben olyan voltam, aki tiltakozott a tanulás ellen. Mert utáltam, nem tagadom. Mégis, tanultam ebből valami fontosat.

Az elmúlt tizenkét év, amit a közoktatásban tölöttem, kínszenvedés volt számomra. Sosem szerettem iskolába járni, sem pedig tanulni. Ez már első osztály legelső napján meglátszott, mikor az évnyitó után az iskolaudvaron bőgtem, hogy haza akarok menni. Később a vasárnap esték teltek mindig szenvedéssel a másnapi iskola miatt.

Az áttörést az egyetem hozta el. Eddig nem hittem, de mostmár teljes mértékben én is vallom, hogy sokkal egyszerűbb és könyebb úgy tanulni, ha érdekel az anyag. Hiszen ha leköt az, amiről olvasol, utánanézel és sokkal kevésbé érzed kényszernek az egész folyamatot.

Még az egyik első órámon hangzott el az LLL, vagyis a Life Long Learning. Az élet hosszig tartó tanulás ma már annyira alapvető. Hiába reménykedtünk benne ha végre leérettségizünk vagy lediplomázunk, vége mindennek. NEM! Koránt sem fejeződik be semmi. Folyamatos tanulásba vagyunk nap mint nap, még akkor is, amikor ez fel sem tűnik nekünk.

Keress valamit, ami érdekel és fordíts rá eneriát szabadidőben! Fotózás, nyelvtanulás, főzés, bármi, ami által fejlődsz, mégis kikapcsolódásnak éled meg.

Légy nyitott az új iránt! Hiába nem szereted a matekot, annyi különböző téma és feladatípus tartozik bele, ha jól állsz hozzá, biztos találsz olyat, ami tetszik.

Tanulj csoportban! Ketten, hárman sokkal izgalmasabb és az anyaggal is könnyebb haladni.

Fontosak a módszerek! Ki kell tapasztalni, hogy te csöndben vagy zajban, egyedül vagy csoportban, írott vagy nyomtatott jegyzetből tudsz hatékonyabban tanulni. 

TI HOGY ÁLLTOK HOZZÁ A TANULÁSHOZ? 

MÁRTI