Bár nem szeretem ezt a blogot naplónak titulálni, egy kicsit mégis olyan. Hiszen az életem fontos eseményit, többé kevésbé követi. Éppen ezért vissza lehet keresni korábbi évek élményeit, emlékeit, tapasztalatait. Az év végi kiértékelés az egyik kedvencem ezek közül. Őrülten érdekes látni, milyen voltam és miket gondoltam két, három évvel ezelőtt. És ezek alapján hol tartok most...

Szerettem ezt az évet.

Kifejezetten sokat tanultam magamról és másokról. Az emberi gondolkodásról, hogy mindnyájan mennyire mások vagyunk. Kétség kívül az idei év egyik legizgalmasabb eseménye a gimnázium befejezése és az érettségi volt. Utána pedig a felvételi az egyetemre. Ez már önmagában is egy hatalmas lépés szerintem. Legalábbis megélni mindenképpen izgalmas és teljesen új volt, hetek kellettek hozzá mire megszoktam az "új életemet".

Ez többek között azzal is járt, hogy néhány az elmúlt évben működő kapcsolatom egyszer csak megszűnt.

Már nem volt semmi, ami összekötött volna bennünket. Van, amit ezek közül kifejezetten sajnálok, ám úgy vagyok vele, hogy ehhez mindig két ember kell. Ha valami nem működik, azt nem kell erőltetni. 

Hosszú idő óta először azt érzem, de úgy igazán, hogy a helyemen vagyok.

Ott vagyok az életemben, ahol lennem kell, amire mindig is vágytam. Azt tanulhatom, ami érdekel, nem vagyok szigorú szabályokhoz és időbeosztáshoz kötve. Rengeteg új ember, inger, lehetőség vesz körül nap mint nap. És emiatt hihetetlenül szerencsésnek érzem magam!

Kihívásként tekintek az előttem álló 12 hónapra.

Tele vagyok ötletekkel, tervekkel, vágyakkal és álmokkal. És végre érzem magamban az erőt, hogy nekiálljak és megvalósítsam őket. Már évek óta december utolsó hetében mindig kitöltöm a YearCompass füzetét, ami egy kicsit segít rendszerezni a gondolataimat ezzel kapcsolatban. Jó visszaolvasni, hogy a tavalyi kitűzött célok közül miket sikerült teljesíteni és mi várat még magára. Próbáljátok ki!

Találkozunk 2019-ben!

MÁRTI