Félek. Félek a régitől és félek az újtól. Az ismeretlentől, s attól is, hogy valami megszokottá válik. Időnként félek a szemedbe nézni és őszintén beszélni. Máskor attól rettegek, túlságosan nyersen fogalmazok. Félek, hogy nem jó úton haladok, ugyanakkor biztos vagyok benne, okkal megyek éppen erre. Őrülten félek a csalódástól, félek, hogy megbántok valakit és félek, hogy engem bántanak meg. Hogy nem tudok az lenni, aki szeretnék és hogy te nem tudsz az lenni, aki szeretném, hogy legyél.

Időnként félek, hogy túlságosan visszahúzódónak tűnök. Máskor azon gondolkodok, vajon nem ijesztek el mindenkit a magabiztosságommal?  Félek, mi van, ha nem vagyok olyan, akit te magad mellé képzelsz? Félek, miket gondolsz te rólam és még inkább rettegek a saját gondolataimtól. Kételkedem magamban minden egyes nap. Mikor nem tudok dönteni, vagy mikor egyszer csak fejest ugrok az ismeretlenbe.

Aggódom, nehogy megbántsalak véletlenül, miközben magamat folyamatosan bántom. Félek, hogy nem ismerlek eléggé, máskor attól, hogy túlságosan is. Aztán azon kapom magam, igazán azt se tudom, ki az, aki visszanéz rám a tükörből. Mintha egy teljesen idegent látnék.

Félek, hogy egyszer csak kiapad a forrás, eltűnik az ihlet. Aztán olyan sebességgel jönnek a gondolatok, hogy követni se bírom őket. Félek, hogy van nálam sokkal jobb is. Aztán rájövök, hogy rosszabb is. Félek, hogy csúnyán elbukok, ugyanakkor megrémít a siker gondolata. Félek balra indulni, ha valaki azt mondja jobbra kell, de valami mégsem hagy nyugodni.

A kíváncsiság.

MÁRTI