Sokan hajlamosan vagyunk abba a hibába esni, hogy egyszerűen elfelejtjük értékelni az életünket. Gyakran képesek vagyunk a mindennapi teendők és megoldandó feladatok közt teljesen elveszni. Szinte megszűnni létezni és csak mint valami robot, úgy működni. Pedig emberélet van a kezünkben...

Igen, egy emberélet. Még akkor is, ha nem vagyunk hivatásos mentők, vagy tűzoltók, akik nap mint nap arról gondoskodnak, hogy a mi biztonságunk és egészségünk a lehető leginkább megmaradjon. Ők arra vállalkoztak, hogy másokat szolgáljanak és ha szükség van rá, segítséget nyújtsanak. Ha te nem tartozol abba a kategóriába, hogy annak szentelted az életet valamely részét, hogy ezzel másokat segíts, akkor is felelős vagy.

Mert a saját életed rajtad múlik leginkább. Te vagy az, aki képes irányítani, döntéseket hozni, felelősséget vállalni. Vagy legalábbis neked kéne mindezeket magadért megtenni. 

De te helyette panaszkodsz. Vársz valamire, amiről tudod, hogy sosem fog bekövetkezni. Sírsz, mert valami nem úgy történt, ahogy te azt előtte elképzelted. Másokat hibáztatsz és vonsz felelősségre, ahelyett, hogy magadban keresnéd a hibát és rá a megoldást. Úgy teszel, mintha nem lenne semmi gond, hiszen így egyszerűbb. 

Miközben mások konkrét fizikai nehézségekkel, fájdalmakkal, betegséggel, veszteséggel küzdenek, te mit teszel? Miközben ők kínkeservesen szenvednek, de túlélnek, te élve eltemeted magad. Esélyt sem adsz. Ha ezt valaki más tenné a könyezetedben, biztosan nem értenéd, hogy lehetséges. Miért fosztja meg valaki magát az előtte álló lehetőségektől? Nem olyan nehéz, csak nem kell szabotálni az eseményeket. Egyszerű ez...miközben te is pont ugyanezt teszed.

Emberélet van a kezedben. Értékeld! Rajtad múlik. A te döntésed. Vedd észre, hogy merre tartsz. És változtass irányt!

MÁRTI

Nem véletlen, hogy annyi helyen, akár önsegítő könyvekben, akár inspiráló videókban visszatér ez a gondolat újra is újra: merj nagyon álmodni! Ne kicsiben gondolkozz, hanem engedd szabadjára a fantáziád és őszintén képzeld el, mit akarsz elérni. Aztán pedig hidd el, hogy meg is fog történni.

Korábban nagyon szkeptikusan álltam ehhez az egészhez, egészen addig a pontig, mígnem egyszercsak észre vettem, hogy tényleg működik. Azután már direkt olyan terveket találtam ki, amiről úgy gondoltam, biztosan nem következnek be. És mégis. Nem tettem mást, csak elképzeltem magam előtt, hogy mit szeretnék elérni. Vizualizáltam a helyzetet. Nem egy jövendőbeli dologként tekintettem rá, hanem úgy, mintha ez most, a jelenben történne meg.

Azt vettem észre, hogy én vagyok az, aki leginkább lekorlátozom saját magamat ezzel kapcsolatban. Hiszen én vagyok az, aki félelemből nem cselekszik, én rágódok a múlton és azon, mi lett volna ha. És én vagyok az is, aki egy fantasztikus lehetőség kapujában állva hezitál, hogy merjen-e előre lépni.

Álmodozz! Ebben pont az a jó, hogy nincs megszabva semmilyen korlát, nem kell szabályoknak sem megfelelned. Írj vagy rajzolj mindegy, a lényeg, hogy vázolj fel minden olyan dolgot, amit valaha el szeretnél érni az életben. Munka, család, otthon, sport, szabadidő, hobbi, szerelem, buli. Bármi, ami eszedbe jut, legyen akármilyen apróság is. 

Néhány hét, hónap vagy év, mire sikerül, ezt nem tudom senkinek előre megmondani. De biztos vagyok benne, ha elhiszed, hogy képes vagy rá, megértél a feladatra, az élet eléd fogja sodorni a megfelelő embereket, helyzeteket és lehetőségeket. Onnan pedig már a te döntésed, hogy mersz-e fejest ugrani.

MÁRTI

Korábban már kifejtettem nektek, hogy szerintem miért is jó télen melegebb helyre utazni. Ezt továbbra is csak megerősíteni tudom. Fantasztikus érzés február elején rövid ujjú pólóban lenni, élvezni a szikrázó napsütést és bámulni előre a végtelen tenger felé. Nézni ahogy a hajók hullámoznak a vízen, a "rossz" oldalon közlekedni, friss és zamatos gyümölcsöt enni. Na ez Málta.

Látvány

Bár maga a sziget elég apró (kisebb, mint Budapest), mégis nehezen lehet betelni a látvánnyal. A tenger szikrázóan tiszta és kék. A víz télen elég hideg, nagyjából tíz fok körül van, mégis láttunk egyetlen egy embert, aki bemerészkedett fürdeni. Ami meglepő volt, hogy a szigeten rengeteg építkezés folyik jelenleg, így minden négyzetméterre jut legaláb egy daru. Mellette persze rengeteg pálmafa és óriási kaktuszok gondoskodnak a mediterrán hangulatról.

Élet

Nyugalom. Ez az első szó, ami eszembe jutott. Ott sétálva az embernek olyan érzése van, mintha megállt volna az idő. Senki nem siet sehova, kiélvezik a napnak mindegy egyes percét. Ugyanakkor nem mondható el, hogy nincs élet Máltán. Az olasz beütés több mindenben érződik. Például visszaköszön az emberek közlekedési stílusában, illetve az élethez való hozzáállásukban is. Az utcák éjszaka sem üresek, mi mondjuk a bulinegyed közepén laktunk, így nem meglepő, hogy hétvégén tele voltak szórakozni vágyó fiatalokkal.

Program

Nyáron abszolút: strand. Télen viszont a legjobb a: séta. Nincsenek hatamas távolságok, így a kiépített tengerparton végigsétálva hamar eljutunk egyik városból a másikba. A rengeteg csodaszép régi épület miatt olyan érzésünk támad, mintha visszautaztunk volna az időben. Ezt fokozzák a szűk utcácskák, apró erkélyek és szorosan egymás mellé épült házak is. Varázslatos hangulatot áraszt magából az egész sziget, ahonnan az ember nem is akar hazajönni.

JÁRTATOK MÁR MÁLTÁN?

MÁRTI

A karácsony a szeretet ünnepe. A Valentin-nap a szerelmeseké. Húsvétkor az nyuszit várjuk, lessük, hogy hozta-e a csokitojást. Szilveszterkor önfeledten bulizunk és örülünk, hogy elbúcsúztathatunk egy újabb évet. Szülinapkor tortagyertyákat számolunk, névnapra virágot veszünk. Tényleg csak ennyiből állnak az ünnepek?

Azért is várom minden évben annyira a karácsony időszakát, mert olyankor mintha megváltozna a világ. Az idő lelassul, az emberek jobban odafigyelnek egymásra és magukra is. Sokaktól mégis azt hallom, hogy pont ez veszi el a lényeget, hiszen a karácsonynak nem erről kellene szólnia. Szerintem meg pontosan erről.

Ugyanez a helyzet a Valentin-nappal is. Van, aki napokkal előtte készül rá, virágot és csokit vesz, ajándékot készít. Mást hidegen hagy a dolog. S vannak néhányan, akik úgy tartják, a szerelmet és a szeretetet nem csak ezen az egy napon kell ünnepelni. És ebben igazuk is van. Teljesen egyetértek ezzel az állítással. Ugyanakkor megértem azokat is, akik előre készülnek rá, hogy meglepjék kedvesüket.

Az ünnepek célja, hogy kiszakítsanak a hétköznapokból. Azzal, hogy ezeket a különleges napokat várjuk, tudattalanul is jobban odafigyelünk az életünkre. Előre gondolkodunk és megpróbálunk a másiknak örömet szerezni. A napját egy kis varázslattal megtölteni. Vagyis magunk elé helyezzük az ő boldogságát. Ami már önmagában egy hatalmas lépés előre.

Ezért igazából mindegy, ki hogy áll hozzá. Nem az a lényeg, hogy mások elvárásainak megfelelj. Tartsd úgy az ünnepeket, ahogy te szeretnéd. Köszönetet akkor is mondhatsz, ha erre egy közelgő jeles nap a naptárban nem hívja fel a figyelmedet. Tégy jót, adj hálát, mondj köszönetet, élvezd ki a pillanatokat. Okozz örömet és hagyd, hogy neked is örömet okozzanak. Öleld át, csókold meg, mosolyogj rá teljes szívedből. Ünnepeld az életet!

TI HOGY ÁLLTOK HOZZÁ AZ ÜNNEPEKHEZ?

MÁRTI

Azt vettem észre, hogy az emberek többsége, nem mondja ki azt, amit valójában gondol. Legyen az jó vagy rossz, vagyis bármi pozitív, elismerés, dícséret, köszönet nyilvánítás. Vagy negatív, mint kritika, beszólás vagy egyszerűen csak egy őszinte, ám fájdalmas gondolat.

Pedig fontos lenne, hogy megtegyük. Nem mondom, hogy könnyű. Sőt, kicsit sem állítok ilyet, mert nem az. Magamon is tapasztalom, hogy amit fejben megterveztem és elképzeltem, az a valóságban kicsit sem úgy sül el. És ilyenkor azzal vigasztaljuk magunkat, hogy nem baj, majd legközelebb megmondom neki, mennyire zavar, hogy megint késett, vagy lemondta a megbeszélt találkozót.

És mi marad? Neheztelés. Felgyülemlett feszültség. Frusztráció.

Úgy gondolom, ebben is lehet fejlődni. Az első lépés mindenképpen az, hogy önmagunkkal legyünk valóban őszinték. Hiszen mi magunk vagyunk, kár hazudni, legbelül úgyis tudjuk, ha nem igazak a gondolataink. Az önbecsapás a legrosszabb. Igenis legyen bennünk annyi, hogy ha már ezt vagy azt érezzük, akkor vállaljuk is fel. És mondjuk ki.

Ha a kimondás még nem is megy, a leírás jó megoldás lehet. Na nem úgy, hogy küldjünk gyűlölködő üzeneteket. Dehogy! Gyávaság lenne a javából. Nem. Hanem írjuk le egy lapra az összes ilyen gondolatunkat. Lehet, hogy először úgy érezzük, bennünk nincs semmi felgyülelmett feszültség. A béke, a nyugalom és a harmónia hármasa csakis bennünk él. De szépen lassan felszínre fognak törni a régi sérelmek. Írjuk le őket, így  adjuk ki magunkból.

Ha úgy érezzük, képesek vagyunk kultúráltan leülni és megbeszélni a másikkal a gondokat, a másik hibáztatása nélkül, tegyük meg. Mert felszabadító. És az első ilyen után rájövünk, hogyha bennünk tisztázva van minden gondolat, utána már nem is olyan nehéz kimondani ezeket. De ahhoz, hogy ide eljuss, tudnod kell magaddal őszintének lenni, még akkor is, ha fáj. És bátornak is. Hogy ne rettegj attól, mit szól majd a másik. De ha erre képes vagy, nem nyomaszt majd annyi minden, amit most cipelsz magaddal.

MÁRTI

Mikor mondta neked valaki utoljára valahogy, hogy ügyes vagy? És te mikor köszönted meg, hogy előre engedtek az ajtóban? Megmondtad az ismeretlen lánynak a buszon, hogy "de szép a sálad"? Nem mondtad, dehogy mondtad, hiszen félsz. Hogy furának tart majd. Pedig ha jobban belegondolsz, neked is mennyire jól esett volna az elismerés. Csak ahhoz ki kéne fejezni az érzelmeket.

Sztrók. Erről a szóról nagy valószínűséggel egy betegség jut eszedbe. Vagy talán még az sem. Pedig fontos lenne, hogy minden ember, felnőtt és gyerek egyaránt ismerje ezt a kifejezést. Mert a sztrókok nagyon fontosak. Lehet őket adni és kapni is. S ha ezt teszed, te is és a "megajándékozottad" is sokkal boldogabbak lesztek.

A sztróke ugyanis nem más, mint egységnyi elismerés.

Mint mikor valaki azt mondja neked, hogy szép volt, ha gólt rúgtál. Vagy megdícséri a ruhád. Vagy elismeri a sikereidet. Szívből és őszintén. Neked jól esik a dicsérert, jót tesz az egónak. Neki meg attól lesz jobb, hogy képes volt rá, ami a fejlett érzelmi intelligenciára vall. De van aki nem képes rá. Adni. Vagy nem kap annyit, amennyit szeretne. Vagy ha kap is, nem hiszi el, hogy ez jár neki. Pedig így van. 

Hát most tessék, itt van: jó vagy. Szép vagy és okos, kedves, segítőkész. Elég vagy. Ugyanolyan jó, mint én vagy bárki más. Szerethető. Szeretetre méltó. Törődést érdemlő. Humoros, másokat szórakoztató. Barátságos, mosolygós. Őszinte. Kritikus. Ölelhető. Megérdemled. Azt, igen, ami most elsőre eszedbe jutott. Hiába nem hiszed most el nekem. Hidd csak el, a tied lehet. Vágyhatsz rá. És normális, hogy vágysz rá. Álmodhatsz róla, sőt tedd is meg, mert így válik valóra. Csak merned kell belegondolni. És megtörténik. Veled is.

Rajtad áll, hogy elhiszed-e, vagy sem.

MÁRTI