Mikor mondta neked valaki utoljára valahogy, hogy ügyes vagy? És te mikor köszönted meg, hogy előre engedtek az ajtóban? Megmondtad az ismeretlen lánynak a buszon, hogy "de szép a sálad"? Nem mondtad, dehogy mondtad, hiszen félsz. Hogy furának tart majd. Pedig ha jobban belegondolsz, neked is mennyire jól esett volna az elismerés. Csak ahhoz ki kéne fejezni az érzelmeket.

Sztrók. Erről a szóról nagy valószínűséggel egy betegség jut eszedbe. Vagy talán még az sem. Pedig fontos lenne, hogy minden ember, felnőtt és gyerek egyaránt ismerje ezt a kifejezést. Mert a sztrókok nagyon fontosak. Lehet őket adni és kapni is. S ha ezt teszed, te is és a "megajándékozottad" is sokkal boldogabbak lesztek.

A sztróke ugyanis nem más, mint egységnyi elismerés.

Mint mikor valaki azt mondja neked, hogy szép volt, ha gólt rúgtál. Vagy megdícséri a ruhád. Vagy elismeri a sikereidet. Szívből és őszintén. Neked jól esik a dicsérert, jót tesz az egónak. Neki meg attól lesz jobb, hogy képes volt rá, ami a fejlett érzelmi intelligenciára vall. De van aki nem képes rá. Adni. Vagy nem kap annyit, amennyit szeretne. Vagy ha kap is, nem hiszi el, hogy ez jár neki. Pedig így van. 

Hát most tessék, itt van: jó vagy. Szép vagy és okos, kedves, segítőkész. Elég vagy. Ugyanolyan jó, mint én vagy bárki más. Szerethető. Szeretetre méltó. Törődést érdemlő. Humoros, másokat szórakoztató. Barátságos, mosolygós. Őszinte. Kritikus. Ölelhető. Megérdemled. Azt, igen, ami most elsőre eszedbe jutott. Hiába nem hiszed most el nekem. Hidd csak el, a tied lehet. Vágyhatsz rá. És normális, hogy vágysz rá. Álmodhatsz róla, sőt tedd is meg, mert így válik valóra. Csak merned kell belegondolni. És megtörténik. Veled is.

Rajtad áll, hogy elhiszed-e, vagy sem.

MÁRTI