Sokan hajlamosan vagyunk abba a hibába esni, hogy egyszerűen elfelejtjük értékelni az életünket. Gyakran képesek vagyunk a mindennapi teendők és megoldandó feladatok közt teljesen elveszni. Szinte megszűnni létezni és csak mint valami robot, úgy működni. Pedig emberélet van a kezünkben...

Igen, egy emberélet. Még akkor is, ha nem vagyunk hivatásos mentők, vagy tűzoltók, akik nap mint nap arról gondoskodnak, hogy a mi biztonságunk és egészségünk a lehető leginkább megmaradjon. Ők arra vállalkoztak, hogy másokat szolgáljanak és ha szükség van rá, segítséget nyújtsanak. Ha te nem tartozol abba a kategóriába, hogy annak szentelted az életet valamely részét, hogy ezzel másokat segíts, akkor is felelős vagy.

Mert a saját életed rajtad múlik leginkább. Te vagy az, aki képes irányítani, döntéseket hozni, felelősséget vállalni. Vagy legalábbis neked kéne mindezeket magadért megtenni. 

De te helyette panaszkodsz. Vársz valamire, amiről tudod, hogy sosem fog bekövetkezni. Sírsz, mert valami nem úgy történt, ahogy te azt előtte elképzelted. Másokat hibáztatsz és vonsz felelősségre, ahelyett, hogy magadban keresnéd a hibát és rá a megoldást. Úgy teszel, mintha nem lenne semmi gond, hiszen így egyszerűbb. 

Miközben mások konkrét fizikai nehézségekkel, fájdalmakkal, betegséggel, veszteséggel küzdenek, te mit teszel? Miközben ők kínkeservesen szenvednek, de túlélnek, te élve eltemeted magad. Esélyt sem adsz. Ha ezt valaki más tenné a könyezetedben, biztosan nem értenéd, hogy lehetséges. Miért fosztja meg valaki magát az előtte álló lehetőségektől? Nem olyan nehéz, csak nem kell szabotálni az eseményeket. Egyszerű ez...miközben te is pont ugyanezt teszed.

Emberélet van a kezedben. Értékeld! Rajtad múlik. A te döntésed. Vedd észre, hogy merre tartsz. És változtass irányt!

MÁRTI