Sokat gondolkoztam, hogy én aki alkalmanként már augusztusban karácsonyi filmeket nézek és zenéket hallgatok, mégis hogy állok ehhez a karácsony témához. Mit jelent számomra, miért rajongok érte ennyire, és mi oka lehet, hogy akárhányszor rá gondolok, melegség jár át?

Gyerekként még jobban rajongtam érte. Emlékszem, alig bírtam aludni előző este, vártam, mikor telik már el az idő, jön el a közös vacsora ideje és a legfontosabb: az ajándékbontogatás. Csillogó szemmel bámultam a fát, és (szó szerint) sikítozva örültem meg egy-egy ajándéknak. Aztán még napokig, sőt hetekig ugyanolyan varázslattal tekintettem az új holmikra.

De mi a helyzet most?

Már nem ugrálok örömömben az ajándékok láttán, és úgy érzem, elmúlt az a fajta érzés, amit anno, még gyerekként átéltem. Mégis megmaradt egy kicsi, abból az csodából. Az izgalom, a várakozás, a törődés másokkal. A készülődés, ajándékcsomagolás, karácsonyfadíszítés, közös sütés. És a regneteg nevetés.

Nehéz meghatározni pontosan, miért is szeretem a karácsonyt. Nem is annyira magát az ünnepet, hanem inkább az időszakot. Mert ilyenkor többet vagyunk együtt, jobban odafigyelünk másokra, meghallgatjuk azt, ami máskor elmegy a fülünk mellett. Lelassulunk és észrevesszük a szépet. 

És bár az lenne igazán jó, ha ez nem csak ilyenkor történne meg, esélyünk van minden évben erre rádöbbenni, változtatni és egyre jobban odafigyelni. És ünnepelni. Meg finomakat enni.

Bolcsog karácsonyt mindenkinek!

MÁRTI

Kép forrása: Unsplah