Csak úgy átrohant rajtam ez a nyár, mint zápor egy fülledt nyári délutánon a városon. Rengeteg minden történt, sok jó és kevésbé jó élménnyel lettem gazdagabb. Nem is tudok kiemelni egyet, hogy mi a kedvenc emlékem, ahogy felidézni sem tudom hirtelen az összeset. Csak azt tudom, hogy élveztem azokat a pillanatokat, amikor épp észnél voltam, hogy megéljem őket. A többiről meg készült kép. (Hálisten.)

június 29. - Balatonalmádi

július 2. - Koppenhága

július 5. - Vénégy Fesztivál

július 9. - Csáth Géza kiállítás (PIM)

július 14. - EFOTT

július 24. - Holdmúzeum 1969 - Művészet és világűr (Vasarely Múzeum)

július 26. - Balatonföldvár

augusztus 7. - Sziget fesztivál

augusztus 20. - Göd

augusztus 21. - Margit-sziget

szeptember 01. - Barcelona

TI MIVEL TÖLTÖTTÉTEK A NYARAT?

MÁRTI

Tömeg, zaj, több napon át tartó bulizás - csak néhány dolog, amit nehezen viselek. És mégis úgy alakult, hogy augusztus 7-én ott találtam magam a Hajógyári-szigetre vezető hídon, sok-sok másik emberrel együtt. És amit ott láttam, hallottam és megtapasztaltam az leírhatatlan. Nem is próbálom bemutatni, inkább azt igyekszem megfogalmazni, milyen hatással volt rám ez az egész. 

MIT KERESEL ITT?

Ha valaki megkérdezte tőlem, hogy miért jöttem el a szigetre - nyilván arra volt kíváncsi, melyik előadó vonz annyira, hogy megvegyem miatta a belépőjegyet - én azt válaszoltam neki: rávettek. És ez tényleg így volt. Két barátnőm hosszú hónapokon át mondogatta nekem, hogy mennyire jó és mindenképp el kell mennem egyszer. Végül feladtam az ellenkezést és a kifogás keresést. Ezt sikernek elkönyvelve rögtön bedobtak a mély vízbe, egész hetes bérletet vettünk.

SZIGETBETEGSÉG

Egyikük már nagyon rutinos fesztiválozó, így azért én is nyugodtabban álltam hozzá, mondván, nagy baj úgysem történhet. Bármennyire is igyekeztem vitamint szedni, közben pihenni, aludni, mégis sikerült lebetegednem. Nyilván fizikailag is nagyon fárasztó volt, hiszen naponta 15 km-eket tettünk meg, táncoltunk, buliztunk. Ugyanakkor szellemileg is leterhelt, hiszen rengeteg inger ért bennünket nap mint nap, idő viszont nem mindig jutott rá, hogy fel tudjuk dolgozni.

ZENE

Sosem voltam egy rajongó típus, így igazán egyik előadó neve láttán se kezdtem őrült sikítozásba. Én voltam az, aki nem az előadó miatt ment a fesztiválra, viszont az egy hét alatt annyira jó zenekart hallottam játszani, hogy jó pár új taggal bővült a Spotify lejátszási listám. Olyan előadókat is meghallgattam, akiket amúgy valószínűleg tovább pörgetnék. Mindegyiknek más hangulata volt és éppen ez tetszett benne annyira. Sokszínűség.

Ez egyébként a legtalálóbb szó, ami leírja a Szigetet. Az egész felejhetetlen élmény. Tényleg olyan, amit mindenkinek meg kell tapasztalni az életben. 

MÁRTI

Napok óta azon gondolkodom, hogy mivel töltöttem az elmúlt két hónapot. Próbálom visszaidézni a programokat, lapozgatom a naptárat, hogy valaki segítsen, árulja el, hova tűnt az idő. Ez a kettő hónap. Pontosan 8 hét, 56 nap. Fogalmam sincs, mi történt.

Nem tudom. De azt igen, hogy lassítanom kell.  Muszáj egy kicsit megállnom és körbe néznem. Ráeszmélni, hogy mi is történik körülöttem. Felfogni, hogy azt se tudom, milyen nap van, de már megint azon stresszelek, hogy hány e-mailre nem válaszoltam még.

Pedig nyár van. Ez a nyár? Szerintem nem. Az én fejemben nem ez a kép él és nem is akarom, hogy megváltozzon. Nem a képen kell változtatni, hanem a valóságon.

Lassítani kell és értékelni kell.

Az újonnan megismert embereket, kapcsolatokat, barátokat.

Az egyszerű hétköznap estéket, mikor van időd megnézni egy filmet. Vagy a sorozatozással töltött egész napokat.

A friss reggeleket, mikor még hűvös a levegő.

A karodon lecsurgó dinnyelevet.

Az érzést, mikor a Balaton körbeölel. És te körbeöleled őt a Balatonban.

Nyáresti sétákat, amikor szétcsípnek a szúnyogok.

A dübörgő basszust egy koncert közepén. A tömeget, melynek része vagy.

Hirtelen jött esőt, ami eláztat, akárhogy is küzdesz ellene. Aztán a felhő mögül újra előbukkanó napsugarakat, amik reményt adnak a szürkeségben.

Átbulizott éjszakákat, zötyögő vonatutat, ezredik elkészült képet a családi nyaraláson.

Ez a nyár. És értékelni kell.

Egy kicsit háttérbe szorítani minden mást. A munkát, a stresszt, a jövőn való izgulást, a kötelezettségeket, a dugót a belvárosban, a félre értett félmondatokat, az izgulást, az aggódást, a megfelelési kényszert, hibákat, múltbéli kihagyott lehetőségeket.

Élni kell. Te élsz?

MÁRTI

Amikor lelkesen elújságoltuk a barátoknak, ismerősöknek, hogy idén nyáron elutazunk Dániába, mindig mindenkitől ugyanazt a kérdést kaptuk vissza: miért pont Dánia? Hogy őszinte legyek, most sem tudok rá ésszerű választ adni. Nem volt konkrét terv, ok vagy cél. Azért választottuk ezt az országot, mert még sosem jártunk itt és kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen.

Hogy milyen?

Csodaszép! Mi Koppenhágát, a fővárost fedeztük fel néhány nap alatt. Ami elsőre szembetűnő volt, az a rengeteget bicikli. Ott mindenki, értsd MINDENKI biciklivel jár. Az autók száma körülbelül negyed annyi, mint itthon. Ez, illetve a tenger eredményezi, hogy sokkal tisztább és frissebb a levegő.

A város hangulata igazán különleges. A régi és a modern építészet keveredik szinte mindenhol, akárhova nézünk. Vörös tégla épület mellett és egy teljesen üveg borítású áll, mintha direkt úgy tervezték volna, hogy folyamatosan váltsák egymást.

A nyár ellenére, viszonylag hűvös van. Nekem legalábbis ez volt az egyetlen, ami nem tetszett. A szél állandóan fúj és nagyjából 16-17 fok volt végig, ami inkább 12-13-nak érződött. Egyszer az eső is esett, ami csak minket zavart. A helyikek látszólag hozzá vannak ehhez szokva, ugyanúgy sétálnak vagy bicikliznek tovább rövidujjúban.

Én különösen rajongok minden vízért, lehet tó, folyó, tenger, vagy óceán. Egyszerűen elvarázsol a látványa és megnyugtat a hangja. Hajózni is nagyon szeretek, úgyhogy ez a város (is) a szívemhez nőtt.

TI JÁRTATOK MÁR KOPPENHÁGÁBAN?

MÁRTI

Az év elején megfogadott célok közül az egyik az volt, hogy idén megtanulok vezetni és megcsinálom a jogsit. Az utóbbi időben egyre többször kerültem olyan szituációba, ahol nagyon jól jött volna, ha tudok vezetni. Egyszerűen, mert praktikus. Viszont eddig voltak fenntartásaim ezzel kapcsolatban.

Korábban már leírtam nektek, hogyan is vágtam bele ebbe az egészbe. Aztán arról is beszámoltam, hogy bizony a lelkesedésem és az energiám egy idő után elfogyott. Ugyanakkor pont azért jó belevágni egy ilyen projektbe, mert nem mondhatod a közepén azt, hogy: feladom. Vagyis mondhatod, csak nem éri meg.

Hogy hol tartok most?

Sikeresen letudtam a KRESZ és az elsősegély vizsgát is. Jelenleg pedig járok vezetni. Nagyjából tíz óránál tartok. Először nagyon furcsa és ijesztő volt. Egyrészt a kormánynál ülni és irányítani, másrészt millió meg egy dologra odafigyelni egyszerre. De mindenki azzal bíztatott, hgy csak az eleje nehéz, utána egyre könnyebb lesz. Sokáig nem akartam ezt elhinni, pedig tényeg így van. Mostanra eljutottam oda, hogy már nem érzem teljesen kifáradva magam a végére, már kezdem élvezni azt, hogy vezethetek.

Hatalmas szerencsének tartom, hogy a korábbi események és rossz emlékek okozta félelem fel sem merül bennem, mikor vezetek.

Egyáltalán nem gondolok arra, ami történt, sem pedig arra, hogy mi történhet. Hiszen tudom, hogy én irányítok, én figyelek, én döntök.

Itt tartunk most. Arra biztatok mindenkit, aki fél belevágni, hogy tegyétek meg! Én vagyok rá az élő példa, hogy igenis le lehet győzni legnagyobb félelmeket!

MÁRTI

Az az igazán különleges a Balatonban, hogy ezernyi arcát képes megmutatni. Évek óta rendszeres látogatója vagyok már, de mindig meg tud lepni valami újjal. Képes más lenni. A víz színe lehet kék, zöld, szürke. Az idő lehet szikrázó napos vagy viharos, esős, szeles. Adhat jót és rosszat, több lehetsz általa, de el is vehet tőled és belőled.

Általában a déli partra szoktam járni. Most az északin voltam. Általában nem fekszek ki egész nap a strandra, csak leugrok fürdeni, aztán visszamegyek a házba. Hűsölni, főzni, pihenni. Most mégis kipróbáltam, milyen érzés lent lenni egész nap a parton.

"Egy kisfiú szaladgál. Ákosnak hívják. Nem ismerem őt, csak onnan tudom a nevét, mert az apukája állandóan szólongatja: "Ákos!". Egy kacsát kerget vigyorogva. Annyira leköti ez a tevékenység, hogy egészen megfeledkezik arról, hol is van. A Balatonon."

"Van egy ember a parton, állítólag Béla. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez az ember minden egyes nap ott van. Kürtöskalácsot árul. Egész nap körbe-körbe járkál, kiabál, sípol: 'Itt a finom kürtős!". Már szinte hiányolja a fülem, mikor éppen nem hallom. Rajta kék kockás nadrág, fején sapka. Ő a legbarnább a strandon."

"Mikor másnap mentünk, már nem volt meg a szokásos helyünk. Nem tudom, hogy előző nap csupán véletlen szerencse volt-e, hogy megszereztük. De egy napnyi birtoklás után már úgy éreztük, a mienk. Tévedtünk. Mire odaértünk már törlközők és napernyők sorakoztak ott, ahol tegnap még vizes bőrünkről szívta fel a cseppeket a nap.

Nehéz jó helyet találni a strandon. Ezt hamar megtanulja az ember. Olyat, ahol nap is van, meg árnyék is. És pont a megfelelő időben és arányban van ott a nap, vagy éppen az árnyék. Hát ezért akartunk mi is pont azalatt a fa alatt lenni, mint még sokan mások. Az arány miatt."

TI HOGY SZOKTATOK BALATONOZNI?

MÁRTI