Az az igazán különleges a Balatonban, hogy ezernyi arcát képes megmutatni. Évek óta rendszeres látogatója vagyok már, de mindig meg tud lepni valami újjal. Képes más lenni. A víz színe lehet kék, zöld, szürke. Az idő lehet szikrázó napos vagy viharos, esős, szeles. Adhat jót és rosszat, több lehetsz általa, de el is vehet tőled és belőled.

Általában a déli partra szoktam járni. Most az északin voltam. Általában nem fekszek ki egész nap a strandra, csak leugrok fürdeni, aztán visszamegyek a házba. Hűsölni, főzni, pihenni. Most mégis kipróbáltam, milyen érzés lent lenni egész nap a parton.

"Egy kisfiú szaladgál. Ákosnak hívják. Nem ismerem őt, csak onnan tudom a nevét, mert az apukája állandóan szólongatja: "Ákos!". Egy kacsát kerget vigyorogva. Annyira leköti ez a tevékenység, hogy egészen megfeledkezik arról, hol is van. A Balatonon."

"Van egy ember a parton, állítólag Béla. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez az ember minden egyes nap ott van. Kürtöskalácsot árul. Egész nap körbe-körbe járkál, kiabál, sípol: 'Itt a finom kürtős!". Már szinte hiányolja a fülem, mikor éppen nem hallom. Rajta kék kockás nadrág, fején sapka. Ő a legbarnább a strandon."

"Mikor másnap mentünk, már nem volt meg a szokásos helyünk. Nem tudom, hogy előző nap csupán véletlen szerencse volt-e, hogy megszereztük. De egy napnyi birtoklás után már úgy éreztük, a mienk. Tévedtünk. Mire odaértünk már törlközők és napernyők sorakoztak ott, ahol tegnap még vizes bőrünkről szívta fel a cseppeket a nap.

Nehéz jó helyet találni a strandon. Ezt hamar megtanulja az ember. Olyat, ahol nap is van, meg árnyék is. És pont a megfelelő időben és arányban van ott a nap, vagy éppen az árnyék. Hát ezért akartunk mi is pont azalatt a fa alatt lenni, mint még sokan mások. Az arány miatt."

TI HOGY SZOKTATOK BALATONOZNI?

MÁRTI