Arra gondoltam, hogy idén nem írom meg a szokásos évösszegző bejegyzésemet. Egyrészt, mert bár jól esik visszatekinteni, valahogy nem tükrözi igazán azt, ami történt velem ezalatt a 365 nap alatt. Másrészt pedig ez az év korántsem mondhtaó szokásosnak, így nem lenne méltó lezárása egy ilyen jellegű poszt. Ezért inkább részleteket osztok meg Veletek, amik az év során keletkeztek örömben, bánatban, napsütésben, csillagos éjszaka alatt. Pillanatok az elmúlt évből.

2017. április 19. 12:56

"Még tél volt, mikor eszembe jutott. Nem esett, még csak vonaton sem ültem. Ez volt talán a sors, vagy csak egy ostoba gondolat, mely elindított egy egész lavinát. Hónapokig tartó, mindent elsöprő, hófehér, szikrázó lavinát, mely aztán leért a hegyről, a mélybe zuhant magával rántva a körülötte levőket. Pedig a zuhanás még jó volt. Repültünk, szárnyaltunk, nem törődtünk senkivel és semmivel. Játszottunk, nevettünk, élveztük, még akkor is, ha tudtuk, hogy lefelé tartunk és hogy nem állíthatjuk meg az időt, nem tekerhetjük vissza akkorra, mikor még csak két ismeretlen voltunk, és bámultuk egymást zavartan a vasútállomáson."

2017. június 17. 14:53

"Miért érzem azt, hogy senkit nem érdeklek? Ez a kérdés mostanában nagyon gyakran előjön a fejemben. És legszívesebben megtenném, hogy nem teszek semmit azért, hogy mások eszébe jussak. De nem tehetem. És amúgy sem lenne túl okos gondolat. Ez nem illik bele egy felnőtt gondolkodásába. De miért nem? Pedig annyira jól esne. Szívem szerint most kimennék a pusztába és üvöltenék egy nagyot. Hatalmasat ordítanék, bele tenném az összes fájdalmam..."

2017. július 2. 21:03

"Sosem voltam az a fajta ember, aki tudott a mának élni. Aki képes volt arra, hogy csakis a jelenre koncentráljon. Hogy nem számítanak a körülmények. Lehet tél vagy nyár, este vagy reggel. Ő meglátja a szépet a nap bármelyik percében. Képes rá, hogy jelen legyen és megélje a pillanatot. Én is ilyen szeretnék lenni. Aki képes élvezni a mostot.

Nem tudom, hogy ez adottság vagy munka kérdése. Vajon lehet dolgozni rajta? Lehet tenni érte, ahogyan szinte bármiért, amit el akarunk érni az életben....Nagyon ritka pillanatok egyike volt, mikor úgy éreztem, hogy tényleg a jelenben vagyok. Sőt, most, hogy átgondoltam, kettőt is tudok. Mindkettő vízhez kötődik. Nagy vonzalom van köztünk. Imádom a kékségét, halkan csobogó, majd hangosan morajló, levegőbe szálló zenéjét. Tavaly nyáron egy augusztusi napon, mikor Svájcban voltam,  a Bódeni-tóban fürödtem. Abban a néhány órában millió meg egyszer gondoltam át, hol vagyok, ki vagyok és mit keresek én itt..."

2017. október 12. 20:01

"Hallgattunk. Egyszerre próbáltam nem ránézni és mégis tanulmányozni őt, inni minden mozdulatát. Tudtam, már mikor először belépett a kávézóba, tudtam, hogy hatalmas karizmájú ember, de közelebbről ez még inkább felerősödött. Ott ültem, mégis mintha egy hullámvasúton utaztam volna, ahol kapaszkodnom kell, nehogy kicsússzak a következő kanyarban. Kapkodom a fejem, azt se tudom, merre nézzek, annyi mindent kellene megjegyezni és elraktározni. Felkavaró és gyors.

- Van még egyéb kérdése? – nézett az órájára üzenve, hogy lassan távozna és már állt is föl.

- Hogy issza a kávét? – kérdeztem gyorsan, szinte már utána kiabálva.

- Feketén. – fordult vissza mosolyogva."

2017. november 5. 14:27

"Olyan vagy. Olyan vagy, mint a mozgólépcső szalagok."

2017. október 27. 20:33

"Eltávolodtunk egymástól. Nem mondunk, nem érünk, nem érzünk. Vagy talán mégis, csak nem azt, nem ugyanazt. Nem halljuk már igazán, hogy mit mond a másik, és nem látjuk pontosan, hogy mire lenne szüksége. Csak azt tapasztaljuk mindketten, hogy együtt jó volt. Most pedig nem az. Vágyunk arra, hogy ez változzon, mégsem teszünk semmit. Elszakadás lenne? Hosszú, mély és fájdalmas?..."

2017. december 19. 21:58

"Valaki mondja meg. Valaki mondja meg. Jó ez így? Jó nekünk így, ebben a mostban? Valaki mondja meg, hogy van értelme. Hogy nem az lesz a végén, hogy köszi a részvételt, Pá. Vagy ha mégis, akkor lesz közben hullámvasút, fent is lent is, közös út, szép élet meg minden ami kell. Valaki mondja meg, miért nem látunk előre. Miért nem tudjuk, mi lesz holnap, a jövő kedden, meg húsz év múlva?"

NEKTEK MILYEN ÉVETEK VOLT?

MÁRTI