Arra jöttem rá, hogy nem vagyok normális. És most nem a szó leszorosabb értelmében gondolom ezt magamról. Bár hiszek abban, hogy egy ember se teljesen kerek, de ennyi szükséges is a jó élethez. Szóval bevállalom, nálam is belefér.

Hihetetlen, de így van. És minderre egy Halott Pénz dal szövege döbbentett rá. És milyen jól tette! Mert annak ellenére, hogy igyekszem pozitív maradni, mindenben meglátni a jót, keveset panaszkodni, ugyanúgy velem is előfordul, hogy elfelejtek reálisan látni. Csak nézek előre, de valójában nem látok semmit. Nem látom azt, ami körülvesz.

Ezért kellenek a rádöbbenések.

És igazából mindegy, mi váltja ki a reakciót. Esemény, saját gondolat, dalszöveg (mint az én esetemben), veszekedés, film, vagy lehet bármi más. Mert a gondolat, ami egyszercsak elárasztja az agyad, és felnyitja a szemed, valójában végig ott volt előtted. Csak nem vetted észre. Rég megszületett már benned, csak még nem ért meg arra, hogy megmutassa magát neked. De eljön az ideje.

Mikor rájössz, mennyire szerencsés vagy. Mert fiatal vagy. Vagy éppen öreg. Tapasztalt vagy tapasztalatlan. Vár még rád egy csomó fantasztikus kaland. És megérted, hogy a világ úgy jó, ahogy van. Persze lehet jót tenni, cselekedni, segíteni. De nem bosszankodhatsz állandóan mások miatt. Vagyis megteheted, hiszen ki vagyok én, hogy bármiben meggátoljalak téged. De valójában te is tudod, hogy nincs értelme igazán.

Helyette lehetsz boldog, lehetsz őrült, nevethetsz és másokat is megnevettethetsz. Széppé teheted a világ egy kis darabkáját. A saját világodat. De ehhez az kell, hogy ne vedd mindig komolyan magad. Igenis nevess a saját hülyeségeiden. Vállald fel a véleményed, tedd azt, amire igazán vágysz. És igenis néha tedd meg, hogy nem gondolkodsz. Légy merész! Csináld!

NEKED VOLT MÁR ILYEN RÁDÖBBENÉSED?

MÁRTI