Hat vagy talán hét évvel ezelőtt jártam már itt. Azóta vágyok vissza. Holott előtte fogalmam sem volt róla, hogy létezik ez a hely. Ahogy arról sem, hogy ilyen varázslatos. Mert erre tényleg nincs jobb szó, igazi csoda.

A cím sem véletlen. Az öcsém mondta ezt, amikor beléptünk az ajtón: "megérkeztünk otthonról haza". És tényleg. Turistának nem nevezném magunkat. Magamat még csak-csak, hiszen én csak másodjára járok a szigeten, de a többiek már nem is számolják. Olyan ez, mint egy második otthon. Ismerős környezettel, személyes tárgyakkal és a tudattal, hogy megvár. Itt lesz, mikor legközelebb jövünk.

Amit én igazán szeretnek Madeirában az a hangulat és a látvány. Talán azért is, mert annyira más, mint odahaza. Az emberek sokkal nyugodtabbak és barátságosabbak. A látvány csodás. Magas hegyek, köves és homokos tengerpartok, állandó napsütés, kevés eső, kellemes hőmérséklet.

És ha ez nem lenne elég: mindenhol pálmafák, a helyi mangó a legfinomabb a világon és lehet tanulni szörfözni. Nekem más nem kell.

MÁRTI

KÖVESS FACEBOOKON ÉS INSTAGRAMON IS!