Az utóbbi egy-két hétben ütötte fel a fejét az ANTI INSTA kihívás. Én is többször belefutottam ebbe a kezdeményezésbe, melynek lényege, hogy olyan képeket posztolnak a résztvevők az Instragram feedjükbe, ami nem kelti a tökéletes élet látszatát. Sőt. Egyenesen, őszintén és realisztikusan mutatja be, hogy emberek vagyunk, akik hibáznak és cikis vagy abszurd helyzetekbe keverednek.

Ellene vagy mellette?

Az új trendet, mint minden más újítást, vegyes reakciókkal fogadták a felhasználók. Voltak, akik kifejezetten értékelték és támogatták, hogy végre került valami valóságos is a sok tökéletesnek titulált életkép közé.

Mások vagy felháborodtak, vagy értetlenkedve nézték a történteket. Azzal érveltek, hogy a tudatos felhasználók mind tudják, hogy az Instagramon látott képek nagyrésze manupulált és, hogy nem a valóságot tükrözi. (Biztos ez? Akkor miért mutatta ki több felmérés is, hogy nagy eséllyel rosszabbul érzi magát az az ember, aki elkezdi nézegetni az ott levő képeket, mint aki nem teszi ezt.) Az állították, hogy éppen azért szeretik az alkalmazást, mert oda egy szépen megkomponált, előre kitalált és utólag átdolgozott fénykép kerül ki, mely harmonizál a többivel ezáltal kiadva egy szép és egységes feedet.

Saját élmények alapján

Korábban rengeteget használtam én is ezt az alkalmazást. Nem állítom, hogy ma már egyáltalán nem töltöm ott az időm, de jelentősen lecsökkent a mennyiség. Egyrészt idő hiányában, másrészt pedig azt vettem észre, hogy már eszembe se jut posztolni. Képtelen lennék minden nap kitenni egy képet, vagy kitalálni előre, hogy másnap milyen poszt kerüljön ki.

Jelenősen lecsökkentettem azoknak a számát, akiket követek. Ennek egyenlen célja az, hogy csakis azoknak az embereknek a képei jöjjenek velem szembe, akikre tényleg kíváncsi vagyok. A többit egyszerűen nem nézem meg, mert akkor tényleg végtelen mennyiségű időt venne el.

Azokra viszont szívesen áldozok időt, akikről úgy érzem, hozzátesznek az életemhez. Mert inspirálnak, fejlődésre biztatnak, vagy általuk tanulhatok valamit a világról, vagy akár magamról is. Néha pedig egyszerűen csak jól esik vicces mémeket nézegetni.

A blog miatt nem terveztem megszüntetni a fiókom, de szépen átgondoltam, hogy mit, hogyan és mennyit szeretnék megmutatni az életemből a nagyvilágnak. Nyilános profil mellett bárki látja azt, amit én posztolok, legyen ez akár sztori, akár állandó kép vagy videó. Arra jutottam, hogy szívesen mutatom meg a munkám, mesélek az éppen aktuális engem érintő és érdeklő témákról, de húzok egy határvonalat. Mert van, amiről nem kell tudnia az egész világnak. Elég ha én tudok róla.

TI MIT GONDOLTOK ERRŐL?

MÁRTI