Bevallom, úgy érzem, még sokkal hamarabb eltelt a nyár, mint szokott. Ez nyilván abból is adódik, hogy állandóan mentem, barátokkal találkoztam, utaztam, dolgoztam, vezetni jártam, néha pedig kisebb kényszerpihenők alkalmával eszméltem fel, hogy telik az idő. Jó látni, mennyi mindent éltem meg ezalatt a három hónap alatt és miket tanultam belőle.

Vakmerő

Biztos nem emlékeztek már - én sem emlékeztem -, még év elején választottam magamnak egy szót, ami köré 2019-et fel akartam építeni. Ez pedig a vakmerő volt. Nos igen, erről időközben én is megfeledkeztem, ugyanakkor szerintem mégiscsak volt értelme, mert tudat alatt is követtem egy picit ezt a vonalat. Például ide sorolom azt, hogy  nekiálltam a jogsinak, vagy, hogy elköltöztem otthonról.

Minden új - egy ideig

Igen nagy lépést tettem a felnőtté válás felé azzal, hogy nyáron elköltöztem otthonról. Ahogy minden új és ismeretlen, ez is hihetetlenül ijesztőnek tűnt. Ugyanezt éreztem a nyáron végzett szakmai gyakorlatom előtt is. Időt kell magunknak adni, hogy megszokjuk az ismeretlen helyzeteket. Bele kell rázódni, kitapasztalni és utána már fel sem fog tűnni az, amitől először megrémültünk. A türelem nagyon fontos, nemcsak másokkal szemben, hanem saját magunk felé is.

Segítséged adni és elfogadni

Ez talán a legnagyobb lecke, amit a nyáron megtanultam. Egyrészt az, hogy ha megtehetjük, akkor igenis segítsünk azoknak, akik rászorulnak. Akkor is, ha nem mondják ki hangosan. Odafigyelés a másikra - ez a kulcs. Másrészt pedig az, hogy igenis fogadjuk el, ha valaki önzetlenül képes könyebbé tenni az életünket. Mert hisszük, hogy sok mindenre képesek vagyunk és ez így is van. De együtt könnyebb, gyorsabb és egyszerűbb.

MÁRTI