Van egy hely ebben a hatalmas és végtelennek tűnő világban. Van egy hely, ahol minden tökéletes. Na jó ez így talán túlzás. De varázslatos, egyszerű és vidám.
Úgy gondolom, mindenkinek kell egy hely, ahová "elmenekülhet". Ahová elbújhat, mikor úgy érzi magányra van szüksége. Mikor túl sok már a…
Eszembe jut, mikor először találkoztunk. Furcsán néztél rám. Én is rád, nem tagadom. Hiszen nem ismertük egymást. Csak kerülgetve, néha előre néha hátra lépkedtünk egymás felé. Szépen lassan. Az ismerkedés útján.
Jól esett rád találni. Mesélgetni. Együtt nevetni. Te jó ég, hogy mi mennyit nevettünk…
Ma megint ott sétáltam. Ugyanazon a helyen. Ahol együtt voltunk utoljára. Ritkán megyek oda. Mert hatalmas és ijesztő egyedül lenni benne. Nem találom a kiutat. Csak forgok körbe-körbe, de ugyanott vagyok.
Bezzeg mikor velem voltál. Nem volt végeláthatatlan, se ijesztő. Együtt jártuk be az egészet.…
Valamelyik nap eszembe jutottál. A konyhátok. A tükör. Amelyik egyre magasabbra emelkedett. Akárhányszor csak ott voltam. Mindig ment, egyre feljebb és feljebb. Néha eszembe jutsz. Mi lehet veled? Merre tartasz? Boldog vagy?
Néha gondolok rád. Sőt, egyszer - egyszer még látlak is. A minap a…
Őrült vagyok. Hangosan kacagva sétálok az utcán. De nem ám az egyik oldalon. Nem! Középen. Mert onnan látom be az egészet. Mert onnan a legszebb.
Mosolyogok. Mindig. Mikor nem kéne, akkor is. Elgondolkozok és néha meg-megrándul a szám. Ott bujkál a sarkában egy kis vigyor.
Nevetek. Egész nap. Ott…
Van az úgy, hogy belül mosolygok. De az kívülről nem látszik. Pedig jól vagyok. Ott vagyok, a jelenben, az örömben. Csak te ezt nem látod. De nem hibáztatlak ezért. Nekem kéne változtatnom, csak nem tudok. Vagy talán nem is akarok. Mert én ilyen vagyok. Én belül mosolygok.
Van az úgy, hogy…