Van egy hely ebben a hatalmas és végtelennek tűnő világban. Van egy hely, ahol minden tökéletes. Na jó ez így talán túlzás. De varázslatos, egyszerű és vidám.

Úgy gondolom, mindenkinek kell egy hely, ahová "elmenekülhet". Ahová elbújhat, mikor úgy érzi magányra van szüksége. Mikor túl sok már a világból, az emberekből, az állandó problémákból. Amik persze ugyanúgy ott vannak és megvárnak, de mégis. Mégis más, ha van egy titkos helyünk. Mert ha csak egy órára is, de eltudunk szabadulni a világ elől. Végiggondolni mindazt, amit abban az egy szabad percben nem sikerült, amíg az után elmentünk a busztól a boltig.

Nem. Ez teljesen más. Ott teljesen más. Ott nyugalom van, csend és béke. Hallod a gondolataidat, nem lát senki, szabad lehetsz és önfeledt. Mert ez egy olyan hely, ami befogad.

Befogad és elfogad. Téged. És nem csak meghallgat, nem, el is kápráztat. A szépségével, a maga tökéletességével, a nyugalmával.

Nekem több ilyen "relax" helyem is van. Imádok sétálni és újabbakat felfedezni! Órákat ott tölteni, s közben bömböltetni a zenét a fülembe. Ugyanazt, mindig. Olyankor úgy érzem, nincs határ, nincs korlát, nincs szabály. Ha akarok sikítozva rohangálhatok összevissza, vagy őrülten táncolhatok. Kiabálhatok, kiadhatom az összes feszültséget magamból.

Nálam ezek a helyek általában hatalmasak. Végtelenek. Én pedig elmegyek, megkeresem a közepét, felmászom a tetejére és onnak nézek mindenfelé. Elképzelem magam felülről, kívülről tekintek lefelé. Körbe-körbe forgok kinyújtott karral a végtelen felé nézve..

 MÁRTI