Gyakran teszem fel magamnak a kérdést: Miért? Időnként komoly megkérdőjelezendő dolgokkal kapcsolatban, máskor egyszerűen csak elmélázva az idő múlásán. A válaszok csak egyszerűen léteznek. De mi a helyzet a kérdésekkel?

Miért? Reggelente, mikor fel kell kelni. Az állomáson, mikor késik a vonat és lekésem a villamost, majd az első órát is. Csütörtök reggel, filozófia órán, mikor a téma már három alkalom óta Homérosz nagyszerű munkássága. Gép előtt ülve, ihlet nélkül. Teniszen egy elbukott pont, szett, egy egész meccs. 

Esőben ernyő nélkül lenni. Rosszul meghozott döntések között. Egy görbe este után, részegen hazafele menet. Elbukott vizsga után. Tönkrement kapcsolat határán. Veszekedés előtt, közben és mögött. Ismeretlen terepre lépés bizonytalanságában, csalódásaiban.

Keresem a miérteket. A bennem lévő hibákra, a világ szörnyűségeire, az éhezésre, a világvége napjára. A benned nem meglévő érzésekre, a bennem meglévő kívánságokra. A közös utunk pillanataira. Az ég kékségére, a tavasz összehozó erejére, a cigifüst hatására. A felesleges panaszkodásokra, az értelmetlen tettekre, a folytonos kérdésekre. 

Keresem a miérteket. A jelenben, minden nap, minden percben, minden pillanatban.

Tud valaki válaszolni?

MÁRTI