Minden évben meghírdetik a World Press Photo pályázatot, amely a világ legrangosabb sajtófotó versenye. Évente több ezer ember küldi be a munkáit, amelyek közül több kategóriában is kiválasztják a legjobbakat. Célja, a körülöttünk lévő világ bemutatása, amelyről időnként hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Nem gondolunk bele, milyen események zajlanak más országokban. A kiállítás során  megtudhatjuk.

Nem is tudom megszámolni hányadik év volt ez, hogy elmentem megnézni a legjobbnak ítélt fotókat. Ez már szinte rituálé, egy olyan program, ami hozzá tartozik az őszhöz. Ragaszkodom hozzá. Egyrészt, mert mindig felnyitja a szemem, rávilágít, hogy milyen szerencsés helyzetben vagyok, másrészt, mert olyan elképesztő képekekel lehet találkozni, ami elvarázsolja az embert. Mindig, mikor ott vagyok, az jut eszembe, hogy ezt a pillanatot vajon hogy sikerült így elkapni? Milyen érzés lehetett ott lenni a helyszínen? Mennyi munka és szenvedély van mögötte?

Idén, miután végigjártam, egy kicsit úgy éreztem, hogy olyan "szokásos" témákat mutattak be. Migráns helyzet, merényletek, robbantások, háborúk, orvvadászok, éhezések, szenvedések. Aztán rájöttem: ez megy ma a világban. Ez csak az igazság ábrázolása. Szomorú és egyben ijesztő, hogy mi minden történt egy év alatt, a legutóbbi kiállítás óta. És hogy idén csak egy kép volt, amin mosolyt lehetett látni.

A kísérőkiállítás ebben az évben egy magyar fotós, Máté Bence munkáit mutatta be. A "Láthatatlanul" olyan jól elkapott pillanatokat ábrázolt, természetes közegban mutatja be az állatok élőhelyét, szokásait, életét. Nekem a személyes kedvencem egy, a fény segítségével kirajzolódó oroszlán körvonala (lenti kép).

TI LÁTTÁTOK MÁR AZ IDEI WORLD PRESS-T?

HOGY TETSZETT?

MÁRTI