Aki ismer, az tudja rólam, hogy viszonylag ingadozó az, hogy épp mennyit és mit eszek. Ez már egészen kiskoromtól fogva így volt, amivel nem könnyítettem meg az itthoni menük elkészítését az édesanyám számára. Volt olyan, hogy rengeteget tudtam enni és szinte állandóan éhes voltam. Máskor pedig alig csipegettem valamit, ezt viszont rengeteg folyadékpótlással kompenzáltam.

Az idő előrehaladtával azért igyekeztem nagyjából állandósítani ezt, figyelni a mértékekre és az alapanyagokra. Viszont sosem tudtam egy két hónapnál tovább tartani. Főleg mikor iskola van és nincs mindig időm, lehetőségem olyat enni, amit szeretek és egészséges is.

Idén az a rutinom alakult ki, hogy reggel itthonról úgy mentem el, hogy nem ettem semmit, csak egy kávét ittam. Úgy tűnt, hogy ez vált be a legjobban. Legalábbis egy ideig. A napindító kávémról nem tudok lemondani, márcsak az íze miatt sem. Így legtöbbször nem ettem semmit reggel 9-ig. Hozzáteszem, hogy elég korán kelek és egyszerűen képtelen vagyok rögtön enni. Szükségem van arra, hogy elteljen néhány óra és a szervezetem felébredjen.

Idővel azt vettem észre, hogy kevesebb az energiám, rosszabb a kedvem, időnként nagyon éhes vagyok, máskor alig. Aztán jött a nyári szünet és ez az egész méginkább felborult. A 11-ig alvás és a délben reggelizés sem számít épp a legegészségesebb bioritmusnak.

Nemrég szembetalálkoztam valahol Szabó Jucus könyvével, az 5 hozzásvalós reggelik-kel. Tudtam, hogy ezt nekem találták ki! Szuper könyv, egyszerű, változatos, egészséges és finom receptekkel. Szeretek kísérletezgetni, alkotni reggelente, majd szépen nyugalomban leülni és enni. Szerencsés vagyok, hiszen nyáron rengeteg időm volt arra, hogy "szöszmötöljek" a konyhában. Most, hogy újra korán kelek ez megint kicsit nehezebb, de igyekszem odafigyelni rá.

Szép lassan azt vettem észre, hogy minden nap reggelivel kezdek. És igen, minden nap mást eszek. Változatosan. Persze nem tagadok meg magamtól semmit. Ha épp bundáskenyérre vágyom, akkor azt készítek. És jóízűen el is fogyasztom! Nem figyelek máshová, hanem kiélvezem a pillanatot és az ízekre koncentrálok. Erre mondja az olasz: dolce far niente vagyis édes semmittevés.

TI SZOKTATOK REGGELIZNI?

MÁRTI