Ez most neked szól. Igen, pontosan neked. Vagyis csak akkor ha magadénak érzed. Mert ha igen, akkor Te vagy most ennek a sztorinak a főhőse.

Szeretném, ha most rám figyelnél. Menni fog? Biztosan? Csak rám, ne másra, vagy ne rám és arra aki éppen beszél hozzád és még a tv is megy. Nem, csak ide koncentrálj!

Tudod, hogy klassz vagy? Hogy szuper vagy, kedves, okos, vicces, gyönyörű? Mikor mondta ezt neked utoljára bárki? Ami még fontosabb: mikor mondtad magadnak ezt utoljára? Mikor mondtad és mikor hitted el valójában?

„Elhitted egyáltalán, hogy te is lehetsz ilyen? Elhitted egyáltalán, hogy Te is ILYEN vagy?”

Lehet, hogy most a padlón vagy. Lehet, hogy épp valaki megbántott, egy porszemnek érzed magad a világban és azt hiszed, senki nem törődik veled. Senkit nem érdekelsz, rajtad kívül mindenki elvan. Hadd áruljak el valamit! Ez nem így van. De nem ám. Más is szenved, csak éppen nem mutatja, vagy éppen nem látod, mert lefoglal az önsajnálat. Pedig nincs ám rossz dolgod.

Lehet, hogy most szar. Igen, ez simán benne van a dologban. Lehet, hogy csak pár napig, egy hétig vagy hónapokig. Előfordul, hogy nem is érzed mióta tart már, hiszen éppen benne vagy. Mindig várod, hogy majd jobb lesz és jobb lesz. Legalább egy ici picivel. Csak egy hangyabokányival éreznéd már jobban magad. De nem. Mégis reménykedsz.

Helyes. Igen, így kell ezt csinálni.

„Küzdeni és harcolni, akkor is ha fáj. Jól csinálod, nem is jól, hanem tökéletesen.”

Látod, megy ez (is) neked. Hinni kell, hogy lesz majd jobb, látni kell, hogy most is van valami jó. Tanulni kell, hogy mi az értelme és elengedni kell, ha eljön az idő.

És hiába tűnik lehetetlennek, elfog jönni az idő. Az idő, amikor ezektől az érzésektől megszabadulsz, fellélegzel és érzed, hogy vége. Ennyi volt. Egyre többször érzed jól magad. A tanácstalanságot felváltja az energia, a szomorúságot a mindent elsöprő vidámság. Előtör a kreativitás, az önbizalom, a színtiszta érzések, és a szomjazó vágy. A világra szomjazó vágy.

A hernyóból pillangó lesz.

 MÁRTI