Nem mondhatok semmit sem. Vagyis mondhatok, de már nincs kinek. Mindenkinek elmondtam, akinek csak tudtam. Egyszer vagy többször is, nem számít. Csak az számít hogy már nincs emberem rá. És nem lett jobb. Bármennyire próbálkozom, nem lesz jobb. A világ összes embere nem lenne elég rá, hogy jobb legyen.

Kilátástalannak tűnik az egész. Egy körforgás, ahonnan nincs kiút. Belekerültem és nem tudom hogy. Nem tudom, hogy jutottunk idáig? Nem tudom, hogy jutottam el idáig. Csak azt tudom, hogy nem jó, ez az egész helyzet baromira nem jó. És küzdök eszeveszetten, lapátolok a nagy óceán közepén. De nem haladok semerre se. Egy helyben vagyok már hónapok óta.

Néha, mikor eláll a vihar, kisüt a nap, olyankor jobb. Akkor érzem a reményt, vagy talán hiszek benne, hogy van kiút. Akár veled, akár nélküled. Nekem már az is jó lenne, persze nem akarlak itthagyni, de képtelen vagyok ezt sokáig cipelni már. Egyszerűen nem megy. Én is belefulladok.

Érzem, hogy ott a segítség. Igen, ott van egy karnyújtásnyira, de egyszerűen képtelen vagyok megszólalni. Csak egy nyamvadt szót kéne kinyögnöm. Elég lenne egy bocsánat, egy kérlek vagy egy segíts. De semmi. Egy hang se jön a torkomon. Helyette mindig bemegy egy kis víz. Ami lassan, de biztosan a pusztuláshoz vezet. Előbb utóbb megfullaszt. Pont úgy, ahogy ez az egész helyzet.

És nem tudom, te mit gondolsz. Mit érzel vagy egyáltalán hogy éled meg ezt az egészet. Nem tudom. Semmit sem tudok, mert te se mondasz soha semmit. Tudom, igen, az én hibám is. Nem kérdeztelek. Sosem kérdeztelek eleget. Megelégedtem a félválasszal, ami mögött talán soha nem volt igazán bizalom.

Soha nem tekintettél rám úgy, ahogy én rád. De ezt se tudom igazán. Bárcsak te is mondanál valamit. Hogy te is félsz, hogy neked is fáj vagy hogy te is sajnálod ezt az egészet.

Annyi mindent szeretnék mondani. Mindazt ami belül van. Legbelül. És másnak nem mondanám el. Csakis neked. De te vajon elmondanád másnak? Hiszel te egyáltalán ebben az egészben annyira szenvedélyesen, mint én? Vagy neked ez csak egy szórakozás, egy könnyű kis játék? Mert majd úgyis alakul valahogy. Na igen, de neked tényleg mindegy az, hogy hogy?

Annyian próbálnak felém mentőövet dobni. De nekem a tied kell. Szeretném nagyon, mert bár itt van a sajátom is, de az mégsem ugyanaz. Mert az üres és magányos. A tied rajzokkal teli, vidám, reménykeltő és a legfontosabb: te is benne vagy.

 MÁRTI