Az emberkben. A varázslatban. A csillagokban. Hogy tehetünk egymásért. A jó cselekedetben. Hosszú és őszinte beszélgetésben. Önzetlen szeretetben. A szavak hatalmában. Abban, hogy van valami felettes erő, hogy létezik Isten, van karma és sors is. Valaki fentről figyel rám.

Hiszek az emberekben. Ezekben a zseniális teremtésekben, akik képesek cselekedni, szeretni, gyűlölni, vitatkozni, kibékülni, beszélgetni, nevetni, helyesen és helytelenül dönteni. Tanulni, feljődni, javulni, megváltozni. Én is ilyen vagyok, ezek mind igazak rám is.

De van valami, amiben még ennél is erősebben hiszek.

Egyszer egy könyvben olvastam, hogy igazából kialakíthatjuk a saját vallásunkat. Összegyúrhatjuk azokat a nézeteket és értékeket, amik számunka fontosak. Hiszen az a lényeg, hogy nekünk megfeleljen és nem az, hogy ez bárki másnak is tetszen. Így alakult ki nálam a következő:

hiszek abban, hogy ez a világ hatalmas és csodálatos és én csak egy aprócska darabkája vagyok.

Tele van fantasztikus helyekkel, jobbnál jobb emberekkel. És igen, tele van rosszal és szörnyűséggel, amire nem tudok választ találni, sem megmagyarázni. De hihetek benne, hogy minden okkal történik. Ahogyan abban is, hogy a számomra lehető legjobb helyen vagyok a földön. Vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben is, tehát semmi jogom panaszkodni vagy szenvedni. Persze, nekem is vannak nehezebb napjaim, mikor úgy érzem, tragikus az, ami velem történik. De szerencsére mindig van, ami emlékeztet rá, hogy valójában kicsit vagyok az univerzum egészéhez képest. A problémáim pedig még sokkal kisebbek.

MÁRTI