Egyre többször futok bele abba, hogy sok követővel rendelkező, egyébként hétköznapi életet élő emberek döntenek úgy, hogy letörlik az Instagram profiljukat. Az felhasználók különbözőek, az ok mégis mindig ugyanaz: megunták az életet ebben a mű világban. És én teljes mértékben meg tudom őket érteni. Néhány hete nekem is volt egy ilyen besokallásom.

Azt vettem észre, hogy az Instagrammal kelek és fekszem. Ijesztő volt. Reggel, szinte ébredés után első dolgom volt csekkolni, hogy kivel mi történt éjszaka. Este pedig, már az ágyban fekve, gyorsan átpörgettem mégegyszer. Nehogy lemaradjak valamiről. És nem okozott boldogságot. Sőt. Mindenféle érzést kiváltott belőlem az irigységtől kezdve, a szánalmon át az unalomig. De boldogságot közelről sem. Éppen ezért úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet. Kijelentkeztem és elhatároztam, hogy néhány napig nem is térek vissza.

Első nap

Nos, ez nehezebb volt, mint elsőre gondoltam. Mikor épp nem volt tennivalóm, kényszert éreztem rá, hogy megnézzem, mi történt a világban. A kijelentkezésem utáni nap megtörtem. Nem bírtam és beléptem. Nagyjából egy percig voltam elérhető, mikor úgy éreztem, hogy szabályosan rosszul vagyok. Ezeket a sorokat akkor írtam:

"Ez szörnyű, de egyszerűen nem tudok azzal foglalkozni, hogy mi történik mással. Nem érdekel. Elég volt! Nem ezzel szeretnék törődni. Hanem fontosabb dolgokkal. Olyannal, amit élvezek, aminek van értelme. Most úgy érzem, torkig vagyok. Túl sok a kép, az infó, a sok megszerkesztett, tökéletes feed. Ehhez nekem még idő kell.”

Való élet

Ezek után 3 napig rá sem néztem. Igyekeztem visszatéri a való világba és ott élni az életem. Nem tettem ki képet, és igen, az emberek nagy része nem tudta, éppen hol vagyok és mit csinálok. Lemaradtak sok érdekes történésről. Vagy mégsem? Végülis nem számít, hogy ők látják-e vagy sem. Magamból kiindulva tudom, hogy hiába nézem meg, egy perc után már úgysem emlékszem rá, hogy mit is láttam valójában. Be kell vallanom, hogy bár nehéz volt, mégis jól esett. Élveztem, hogy nem látta senki, merre járok. Felszabadító volt. Mintha valami híres sztár lettem volna, aki menekül a fotósok hada elől. Pedig ez csak egy applikáció, ami egy virtuális világba vezet.

Tapasztalat

Jó tett a szünet. Miután letelt a 4 nap, első dolgom volt kikövetni mindenkit, akiről úgy éreztem, nem érdekel az élete és a képei nincsenek rám inspiráló hatással (ez kb az általam addig követettek felét jelentette). Kitöröltem azokat a képeket, amiket már nem éreztem magaménak. És átírtam magamról az információkat. Valamint eldöntöttem, hogy ezentúl egyrészt nem töltök ennyi felesleges időt a semmivel, másrészt csakis azokat fogom figyelemmel kísérni, akik valóban érdekelnek. Igazán felszabadító érzés, ajánlom mindenkinek.

MÁRTI

•••MÉG TÖBB TARTALOMÉRT KÖVESS FACEBOOKON & INSTAGRAMON IS!•••