Hegymászás. Birka bégetés. Tucatnyi tehén nyakában lógó kolompjának hangos csörgése. A szünni nem akaró csodálat a táj iránt, amely talán kicsit ellensúlyozza az estére akár kilenc fokra is lehűlő levegőt. Friss, tiszta érzés, isteni ételek és az osztrákok kedves, udvarias mosolya. Öt nap Ausztriában, a Grossglockner közelében.

Az első nap korán, már hétkor indultunk. Az út nem akart fogyni, tizenkét óra hosszas autózás és több szünet után érkeztünk meg kora este felé. Hűvös levegő, mérhetetlen fáradtság. Már első este isteni finom vacsorát ettünk a szálláson, meglepően jó volt, pedig én kényes vagyok az ételekre! Ezt követte egy rövid séta, ami itthon egy kisebb túrának felel meg. Hiszen a szintkülönbségek hatalmasok. De az ittenieknek ez meg se kottyan. Kár, hogy én nem vagyok itteni!

Másnap a varázslatos és bőséges reggelit ismét egy túra követte. Kicsit nagyobb, mint az előző esti. Még több szintkülönbség, meredek hegyoldalak és tucatnyi, rövid elillanó pillanat, mikor az ember már épp feladná. De nem teheti és nem is éri meg, hiszen a kilátás csak onnan föntről az igazi. Ezután szerencsémre lanovkával mentünk le Heiligenblut-ba edélni, majd vissza. S itt jutottam el arra a pontra, hogy haza is ezzel a csodás járművel megyek. Így is tettem még a többiek újabb három órás túrával koronázták meg a napot. Mondanom sem kell, éjjel mindenki úgy aludt, mint a bunda.

Ezek után az ember valószínűleg azt gondolja, a javát már megtapasztalta. Nos, nem. Hiszen a harmadik nap is csupa meglepetást tartogatott, méghozzá a Grossglockner közvetlen közelében. Ugyanis ide látogattunk el és hát kit érdekel az ottlévő múzeum, amikor túrázni is lehet? Na igen, ez volt az a pont, mikor picit megfagytam. De azért túl lehetett élni, csak mozgásban kellett maradni. Ez volt a leghosszabb és legfárasztóbb túra, (hullám)hegyekkel és völgyekkel. Egy jó ebéd után pedig lesétáltunk - illetve egy különös motoros szerkenytűvel mentünk egy darabig, aminek nem tudom a pontos nevét sajnos, - a völgyben lévő morénához és gleccserhez. Oké bevallom, bár nem rajongok a hegyekért, az azért elég tutin nézett ki és jól esett a parton élvezni a simogató napsugarakat. Persze a fölfelé út már neccesebb volt.

Az utolsó teljes nap ismét felvonóztunk és testközelből láthattam, hogyan startolnak el a siklóernyősök. Nagyon varázslatos látvány! A nap hátralevő részében egy kicsit Lienzben vásároltam, mert persze ismét nem tudtam ellenálllni a leárazásoknak.

MÁRTI