Itt ülök a szobámban. Érzem, minden porcikámon érzem a fáradtságot. Talpon vagyok reggel nyolc óta. Megyek és megyek, már több, mint 17.000 lépés van ma mögöttem.

Első komolyabb megállóm úgy 11 óra körül lehett. A "Piacok napja" néven futó vásáron terveztem körbenézni, ami az Erzsébet téren volt megrendezve. Igen, a legnagyobb melegben. Tömegben. Napon.

Izgalmasan volt kialakítva, egyik részén voltak a designer holmik, míg fél perc séta, és egy teljesen más világ. Erre inkább a retró hangulatot idéző holmikból volt bőven, majd a vége teljesen át ment gardróbvásárba. Izgalmas, sokszínű és hangulatos volt.

Ezt követően (végre) kipróbáltam a már rengetegek által ajánlott programot unalom idejére: turistáskodni a fővárosba.

Érdekes módon izgalmas volt. Sétálni, nézelődni, gondolkodni. Automatikusan lefotózni egy szobrot, hidat vagy a villamost. Remek szórakozás, rengeteg előnye van, ha nem mész küldöldre, főleg ha olyan városban "turistáskodsz", ahol már jártál. Amellet, hogy már valamennyire ismered a helyeket, minden feliratot, kiírást értesz. Nem kis előny, legalább is számomra. (:D)

Következő program a Kacsafutam volt. A Lánchídról engedtek, öntöttek, eregettek le (nem tudok erre teljesen pontos kifejezést adni) több ezer sárga gumikacsát. A WestEnd-ben lehetett "venni", és ezzel támogatni az Unicef szervezetét. Alig pár másodperc volt az egész, mégis több száz embert vonzott ki a Duna partjára.

Összességében remek programok voltak, élveztem a nap hangulatát, átgondoltam és mérlegeltem magamban sok mindent. Kikapcsolódás volt. Kulturális ugyanakkor közösségi is.

Piacok napja 

Budapest és Kacsafutam

MÁRTI