Emlékszem, mikor kicsi voltam, folyton az gondolkodtam, vajon mit gondolhatnak rólam mások. Vajon, mit fognak szólni a viselkedésemhez, a kinézetemhez? Elsődleges szempont volt, hogy nekik megfelejek. A kívülállóknak, a tömegnek, a környezetemnek. Fontosnak tartottam, hogy ne adjak okot a pletykálásra, a kibeszélésre. De hamar rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen küldetés. Bármit teszek, bárhogyan viselkedek, mindig találkozok olyannal, akinek ez nem tetszik. Aki csúnyán néz rám, aki megvet, aki belém köt.

Aztán ez átcsapott oda, hogy már direkt olyanokat csináltam, hogy beszéljenek rólam. Csakazértis - gondoltam. Ha már lúd, legyen kövér. Nyilván ez sem helyes, de ha az ember sokáig másoknak akar megfeleni, könnyű átesni a ló túloldalára. Hamar el lehet jutni arra pontra, mikor azt állítod, hogy pont nem érdekel, ki mit mond. De gyorsan kiderül, hogy ez nem igaz. Legalábbis nálam nem volt az. Nem tudtam ezt olyan könnyen elengedni, mint gondoltam.

Tegnap este jöttem hazafele és a vonaton két lány ült egymás mellett. Barátnőknek tűntek. Először azt hittem, testvérek. Aztán jobban megnéztem őket és rájöttem, hogy arcra cseppet sem hasonlítanak. Sokkal inkább öltözködésben és beszédstílusban jelentek meg komoly azonosságok. Konkrétan ugyanaz a póló volt rajtuk, fekete szaggatott farmer, fehér sport cipő. Félreértés ne essék, nem szeretnék senkit sem elítélni. De legszívesebben megkérdezném mindazoktól, akik szeretnek ugyanúgy öltözködni, ahogy a környezetük: Nem zavar, hogy a melletted ülő is ugyanúgy néz ki, mint te?

Elfogadom én azt a választ (is), hogy NEM. Elfogadom, ha azt mondod, hogy így érzed jól magad, hogy ez egy aranyos dolog. De ha nem ezt érzed, csak egyszerűen félsz, hogy nem fogadnak be, hogy így nem kellesz, akkor hadd áruljak el valamit: mindenki fél. Mindenki fél és rohadtul bizonytalan, csak van aki jobban leplezi, van aki kevésbé. De a félelmed nem gátolhat meg abban, hogy önmagad légy. Igenis jó dolog, ha nyomot hagysz másokban. Ha kitűnsz, ha kilógsz. Nem az számít, hogy mások mit mondanak. Tartozol magadnak annyival, hogy felteszed a kérdést: Kinek akarok megfelelni?

Ha már eljutsz arra a pontra, hogy őszintén tudsz erre felelni, tettél egy hatalmas lépést előre. Saját magadért.

MÁRTI