Mindig azt gondoltam, hogy nem barátkozom könnyen. Frusztrált, ha egy új, ismeretlen helyzetbe kerültem, vadidegen emberek közé. Valahogy azt éreztem, hogy kilógok közülük, hogy mindenki más olyan jól el tud beszélgetni, én meg csak ott állok, mint egy szobor.

Sokáig gondoltam ezt. Talán túl sokáig. Sőt, azt hiszem ott rontottam el igazán, hogy ezt közöltem is a beszélgetés elején. Ismerkedésnél. Első találkozásnál. "Amúgy én nem vagyok egy barátkozó típus, nagyon nehezen oldódom fel ilyen helyzetekben. Nekem ez valahogy nem megy. Nem vagyok az a pörgős típus." Nem. Nem és nem. Gyakorlatilag mást sem lehet kivenni a mondanivalómból, mint az ellenkezést. A sok NEMet. A negativitást és a félelmet. Ha nem érződött volna rajtam, hogy nem akarok az adott szituációban lenni, hát megmondtam.

És gondolj csak bele! Ott állsz mondjuk egy vadidegenekkel teli teremben és próbálsz találni valakit, aki úgy első látásra szimpatikusnak tűnik. Odamész hozzá, és azt hallod tőle, amit odafent leírtam. Nem egy jó indítás. Azt sugallja, hogy abszolut nem vágyik semmiféle barátkozásra. Pedig ez így nem igaz. Egyáltalán nem. Ez inkább csak önbizalomhiány. Védekező üzemmód.

Talán ezért is furcsálltam, mikor arra lettem figyelmes, hogy alig várom azokat a helyzeteket, mikor új emberekkel ismerkedhetek meg. Közben persze eltelt néhány év, és rá voltam kényszerítve, hogy jó pár ilyen eseményen részt vegyek. Biztosan ez is segített abban, hogy megtanuljak kommunikálni. Hiszen a személyiségem alapvetően nem változott meg. Csak időközben rájöttem, hogy nem kell félni az emberektől. Beszélgetni kell velük mert izgalmas. Piszkosul izgalmas megismerni a másik gondolatait, látásmódját.

"Nem vagyok pörgős típus." Egyáltalán mi a fene az a pörgős típus? Mikor ezt mondtam, azt hiszem azokra gondoltam, akik (akkoriban) nagyon hamar be tudtak illeszkedni, haverkodtak mindenkivel és látszott, hogy nem izgulják (ennyire) túl a dolgot. Tele voltak energiával. Mert valójában nincs olyan hogy pörgős típus, meg nem pörgős típus.

Ahogyan trükk sincs, holott én sokáig azt hittem, hogy ők tudnak valamit, amit én nem. Pedig nincs titok. Azaz mégis. De az nagyon egyszerű: nyitottnak kell lenni.

MÁRTI