Az őszi mini bakancslistámon szerepelt az a tétel, hogy sétálni a Margit-szigeten a színes avarban. Jelentem, ezt (is) sikerült teljesíteni! Nem is reméltem, hogy ennyire jó lesz!

Nagyon szükségem volt már erre az egy hét őszi szünetre. A suli nagyon sok volt, keztem úgy érezni, hogy elfáradtam, a feladatok csak jönnek és jönnek. Mindig történt valami, koncentrálni kellett állandóan, nem volt idő kikapcsolni. Az egész egy hatalmas és borzasztó stresszes körforgássá alakult át. De jött a szünet, a pihenés, a nyugalom!

Bár elvehette volna a kedvem az, hogy már csak két nap és kezdődik a suli (ismét), de furcsa módon nem tette. Na jó, bevallom ez nem teljesen igaz, azért tudok rajta pörögni most is. Sőt! Bármikor! :D

Elég kesőn indult ez a nap, ahogy az összes többi is a héten. Már nagyon rámfért egy ilyen sétálós, beszélgetős, kikapcsolós nap. Kávé, napsütés, ősz és nevetés. Ebből állt az elmúlt pár órám. Nem paráztam azon, hogy nem csinálok semmit, hogy nem haladok előre. Csak sétáltam a szigeten, gyönyörködtem a tájban és szívtam magamba az ŐSZT!

MÁRTI